Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz emberiség lítium iránti igénye rohamtempóban növekszik. Lítium kell nemcsak az elektromos autók akkumulátoraiba, de azokba a gigantikus akkumulátorokba is, amelyek a szél- és naperőművek által begyűjtött energiát a felhasználásig tárolják. Azonban a lítium kitermelésére jelenleg használt módszerek lassúak, és nagy tisztaságú lítiumforrást igényelnek, amilyen csak viszonylag kevés található a bolygónkon. S miközben az elektromos autózással és a megújuló erőforrások felhasználásával a környezetet próbálnánk kímélni, a lítium kinyerése rendkívül környezetszennyező.

Fotó: STANISLAV KOGIKU / APA-PictureDesk
Az az ellentmondásos helyzet áll így elő, hogy a tiszta energiához szükséges alapanyag előállítása hatalmas földterületeket és jelentős ivóvíztartalékokat tesz használhatatlanná.
Lítiumkinyerés másképp
A Columbia Egyetem mérnöki fakultásának kutatói frissen megjelent közleményükben most egy olyan új lítiumtisztítási módszert írnak le, amely lényegesen lerövidíti a feldolgozási időt, hozzáférhetővé tesz a jelenlegi eljárások számára elérhetetlen forrásokat, és csökkenti a környezeti lábnyomot. Az általuk ismertetett technika egy hőmérsékletre érzékeny oldószeren alapul, amely üledékes kőzetekben tárolt sós rétegvizekből közvetlenül képes a lítiumot kivonni. Ilyen sós rétegvízkészletek a világ számos pontján előfordulnak.
A mostani technológiákkal ellentétben az új eljárás akkor is hatékonyan feldúsítja a lítiumot, ha az eredetileg nagyon alacsony koncentrációban és más hasonló anyagokkal együtt található meg a rétegvízben.
A Joule energiatudományi szakfolyóiratban publikált közlemény megmutatja, hogy az eljárás angol neve (switchable solvent selective extraction, kb.: átkapcsolható oldószeren alapuló szelektív kivonás) alapján S3E-nek nevezett technika igen magas – a nátriumhoz képest 10-szeres, a káliumhoz képest 12-szeres – fajlagossággal dúsítja fel a lítiumionokat. A folyamat szintén kizárja a lítiumtartalmú rétegvizekben szennyezőként gyakran jelen lévő magnéziumionokat, mivel könnyen elválasztható csapadékot képez velük.
- A jelenlegi lítiumkitermelés mintegy 40%-a sivatagok alatt meghúzódó sós rétegvizekből indul ki.
A napenergiával történő bepárlás segítségével az oldatból csaknem az összes jelen lévő lítiumot kicsikarják oly módon, hogy a sóoldatot felszíni lepárlómedencékbe pumpálják, és várnak – akár két évig is –, míg a perzselő sivatagi napsütés elegendő vizet elpárologtat. Ilyesmit kizárólag száraz és lapos vidékeken lehet művelni, ahol a hely is bőséges, mint a chilei Atacama-sivatagban vagy Nevada egyes területein. Ráadásul a folyamat rengeteg vizet pazarol pont olyan helyeken, ahol eleve kevés van.
Semmi esély arra, hogy egyedül a napenergiás bepárlással fedezni tudjuk a világ jövőbeni lítiumigényét
– szögezte le Ngai Yin Yip, a Columbia Egyetem föld- és környezetmérnök professzora. – És akad egy csomó ígéretes, lítiumban gazdag sós víz, mint amilyen a kaliforniai Salton Sea, amelyeknél ez a módszer egyszerűen nem alkalmazható.”
375 millió elektromos autó akkumulátorára elegendő lítium egyetlen helyen!
A hagyományos lítiumkitermelő módszerekkel ellentétben az S3E-hez nincs szükség megkötő vegyszerekre vagy hosszadalmas utófeldolgozásra. Az új eljárás a lítiumionoknak a vízmolekulákkal való speciális kölcsönhatására épül egy olyan oldószerrendszerben, amely hőmérsékletfüggő módon változtatja a viselkedését. Szobahőmérsékleten az oldószer kivonja a lítiumot és a vizet a sós oldatból. Amikor azonban melegítik, elengedi a lítiumot és a vizet, így miközben tiszta lítiumoldatot termel, eredeti formájába visszaalakulva újra felhasználhatóvá válik.
A laboratóriumi kísérleteket olyan szintetikus sóoldatokon végezték, amelyek összetételükben a Salton Sea-t modellezték.
A Salton Sea egy geotermikus terület Dél-Kaliforniában, melynek sósvíz-tartaléka több mint 375 millió elektromos autó akkumulátorára elegendő lítiumot raktároz.
A kísérletekben ugyanazon oldószer négyszeri újrafelhasználásával a sóoldat lítiumtartalmának csaknem 40%-át sikerült kivonni. Ennek az alapján jogos abban bizakodni, hogy a rendszer folyamatos üzemelésre alkalmassá tehető.
„Ez egy egészen újszerű eljárás a lítium közvetlen kivonására – jelentette ki Yip. –
Gyors, szelektív, és könnyen felskálázható. A hőigényét pedig könnyen fedezhetjük alacsony minőségű hőforrásokból, például hulladékhőből vagy napkollektorokból.”

Fotó: WLADIMIR BULGAR/SCIENCE PHOTO LI / WBU
A gyakorlati alkalmazás kapujában?
A csoport hangsúlyozta, hogy ez egyelőre csak a koncepció életképességét bizonyító ún. proof-of-concept tanulmány, és a rendszert még nem optimalizálták sem kinyerés, sem hatékonyság szempontjából. Ám az S3E már ebben a kezdetleges formájában is elég ígéretes ahhoz, hogy a párologtatótavak és a keménykőzet-bányászat komoly jövőbeni alternatívájaként tekintsünk rá. Jelenleg e két kinyerési móddal termelik az előállított lítium túlnyomó többségét, és mindkettő jelentősen terheli a környezetet.
A tiszta energiára való átállás folyamata világszerte gyorsulóban van, így óriási szükség van az S3E-hez hasonló technológiákra, amelyek lehetővé teszik, hogy a haladást ne torpantsák meg utánpótlási hiányok. Az S3E és vele rokon kezdeményezések a lítium gyorsabb és tisztább kinyerését teszik lehetővé, és eddig kiaknázhatatlan forrásokat is felhasználnak.
Sok szó esik a zöld energiáról, de sokkal ritkábban beszélünk arról, hogy az ehhez vezető ellátási láncok némelyike mennyire piszkos
– teszi hozzá Yip. – Ha valóban fenntartható gazdaságra szeretnénk átállni, akkor az ehhez szükséges anyagokat is tisztán kell előállítanunk. Amit itt bemutatunk, az egy jó lépés ebbe az irányba.”