Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Már tudjuk, mit szállít minden idők egyik leghíresebb csillagközi üstököse. A 3I/ATLAS-ról kiderült, hogy még a Naptól távolabb is jelentős mennyiségű vizet bocsát ki magából. Ez a felfedezés azért is rendkívüli, mert a 3I/ATLAS csupán a harmadik ismert csillagközi objektum, amelyet az emberiség valaha is azonosítani tudott, és az első közülük, amelynél ilyen egyértelmű bizonyítékot találtak a víz jelenlétére. A megfigyelés tudományos jelentősége abban rejlik, hogy ez bizonyítja: az élethez szükséges alapvető kémiai összetevők más bolygórendszerekben is jelen vannak, és nem kizárólag a mi rendszerünk sajátjai.
A kozmikus térből érkező 3I/ATLAS üstökös hosszú évmilliókon keresztül, magányos "fagyott palackként" sodródott a csillagközi térben, mielőtt belépett volna a mi rendszerünkbe. A NASA Swift űrtávcsövének mérései alapján a kutatók sikeresen azonosították az üstökös által kibocsátott gázfelhőben a hidroxilmolekulákat. A hidroxil a víz ultraibolya sugárzás hatására létrejövő mellékterméke, így jelenléte a víz biztos kémiai jele. Dennis Bodewits, az Auburn Egyetem fizikaprofesszora szerint amikor egy csillagközi üstökösnél vizet – vagy annak kémiai "visszhangját" – észlelik, az olyan, mintha egy másik bolygórendszerből küldött üzenetet olvasnának.
Fotó: Google Gemini AI
Messze volt a Naptól, mégis rengeteg vizet veszített a 3I/ATLAS
A mérés pillanatában a 3I/ATLAS közel háromszor messzebb járt a Naptól, mint a Föld, ami a csillagászok számára különösen meglepő volt. Ebben a távolságban ugyanis a Naprendszerünkben keletkezett üstökösök többsége még inaktív, felszínükről a jég nem alakul közvetlenül gőzzé.
Ennek ellenére a 3I/ATLAS másodpercenként mintegy 40 kilogramm vizet veszített, ami egy teljesen megnyitott tűzoltótömlő vízhozamához hasonlítható.
A kutatók feltételezése szerint ezt az intenzív aktivitást egy különleges folyamat okozza:
Technikai bravúr az űrben
A felfedezés technikai háttere is figyelemre méltó teljesítmény. Mivel a Föld légköre nagyrészt elnyeli az űrből érkező ultraibolya sugárzást, a felszíni távcsövek számára ezek a jelek láthatatlanok maradtak volna. A Föld körül keringő Swift obszervatórium azonban a légkör zavaró hatása nélkül képes volt érzékelni ezt a halvány fénylést. Bár a Swift távcsöve viszonylag kicsi, mindössze 30 centiméteres, az űrben elhelyezve olyan érzékenységet ér el az ultraibolya tartományban, mintha egy 4 méteres földi óriástávcsővel vizsgálódtak volna. A műszer gyors reagálóképessége kulcsfontosságú volt, mert így még azelőtt sikerült megfigyelni a 3I/ATLAS üstököst, hogy az túl halvánnyá vált volna, vagy túl közel került volna a Naphoz a biztonságos mérésekhez.
Példák az univerzum sokszínűségére
A 3I/ATLAS vizsgálata azért is kiemelkedően fontos, mert minden eddig felfedezett csillagközi látogató teljesen más kémiai összetételt mutatott, ami segít megérteni a bolygókeletkezés sokszínűségét az univerzumban. Zexi Xing, a tanulmány vezető szerzője rámutatott:
- az első látogató, az 'Oumuamua száraz volt,
- a második, a Boriszov üstökös szén-monoxidban bővelkedett,
- most pedig a 3I/ATLAS vizet bocsát ki ott, ahol nem számítottak rá.
Ezek a különbségek arra utalnak, hogy az üstökösöket felépítő "hozzávalók" csillagrendszerről csillagrendszerre változnak.
Az eredményekről részletesebben a The Astrophysical Journal Letters csillagászati szakfolyóirat számolt be.
a napfény felmelegíti az üstökös magjáról leváló apró, önálló jégszemcséket. Ezek a szemcsék hőt felvéve gőzzé alakulnak, és folyamatosan táplálják az égitestet körülvevő gázfelhőt. Ez a fajta rétegzett jeges szerkezet információkat őrizhet arról is, hogy az objektum eredetileg hol és hogyan formálódott saját anyacsillaga körül.