Már a magyarok kertjeit ostromolja az Európába érkezett idegen betolakodó

Az elmúlt években egy új rovarfaj kezdett el rohamosan terjeszkedni Európa kontinentális részén és hazánkban is. Az ázsiai imádkozósáska megjelenése aggodalomra adhat okot, mivel jelentős hatást gyakorolhat az itteni élővilágra. Honnan származik ez a ragadozó, miként hódította meg a kontinenst, és milyen következményekkel járhat tartós hazai megtelepedése?

Az ázsiai imádkozósáska (amely a tudományos szakirodalomban Hierodula tenuidentata, illetve Hierodula patellifera néven is szerepel) egy rendkívül alkalmazkodóképes faj. Nagy étvágyú ragadozó, amely ráadásul a városi, ember által megváltoztatott környezetben is kiválóan érzi magát. De vajon hogyan jutott el idáig egy olyan élőlény, amelynek eredeti otthona több ezer kilométerre található az európai kertektől?

Hím ázsiai imádkozósáska
Fotó: Journal of Orthoptera Research 

Miről ismerhető fel az ázsiai imádkozósáska?

Az őshonos imádkozó sáskánkhoz (Mantis religiosa) képest az ázsiai faj sokkal erősebb, robusztusabb testalkattal rendelkezik. Testük színe leggyakrabban zöld, de időnként előfordulnak sárgás vagy barnás árnyalatú példányok is. 

A legbiztosabb megkülönböztető jegyük, hogy az első pár szárnyukon két feltűnő fehér folt látható.

További különbség, hogy a hazai fajjal ellentétben az ázsiai rovarok fogólábainak belső oldalán nem találhatóak sötét foltok, és a nyakpajzsuk is rövidebb, valamint szélesebb. 

Életmódjukban is eltérnek egymástól. Amíg a hazai faj leginkább a magas fűben és az alacsony növényzeten rejtőzik, addig az ázsiai rokon a fák és a cserjék lombkoronájában él.

Honnan származik és hogyan került Európába az ázsiai imádkozósáska?

Ezek a rovarok eredetileg egy hatalmas, mintegy 18 millió négyzetkilométeres területen, a Szunda-szigetektől Közép-Ázsián át egészen Kelet-Európáig őshonosak. Európai történetük azonban nem teljesen új keletű. A Krím-félszigeten már 1916-ban találtak belőlük egy példányt, de ezután hosszú évtizedekig nem érkezett róluk újabb adat. A kétezres évek elején azonban ismét felbukkantak, és a Fekete-tenger partvidékén gyors terjeszkedésbe kezdtek.

Európa déli részén, például Görögországban 2007-ben az emberi közvetítés hatására jelentek meg. A Balkán-félsziget szinte minden országába valószínűleg Törökországból települtek át. Mára stabil állományaik élnek a Balkán déli részén és Észak-Olaszországban is, miközben szinte az összes európai országban észlelték már a jelenlétüket. Terjedésüket nagymértékben segíti a felmelegedő éghajlat. 

Az egyre enyhébb telek megkönnyítik az új generációk túlélését Közép-Európában, különösen a városi hőszigetek nyújtotta melegebb menedékekben.

Megtelepedés a magyarországi kertekben és parkokban

Hazánkban az első hivatalosan azonosított példányt 2019-ben találták meg Zákányszék térségében. A rá következő években a rovar egyre több hazai helyszínen tűnt fel. 2020-ban Dél-Budán észlelték, majd 2021 őszén már a budapesti Városliget platánfáin is találtak nőstényeket. Mára stabilan megtelepedtek Szegeden és a tőle nyugatra fekvő kisebb településeken, de azóta megjelentek Kiskunhalason, a Dunántúlon (például Vértesszőlős belterületén), 2024-ben pedig már Dávodon is azonosították őket.

A kutatók szerint a dél-alföldi populációk valószínűleg Szerbiából húzódtak át északabbra. A budapesti megjelenésük hátterében azonban az emberi beavatkozás állhat. 

A szakértők úgy vélik, hogy a rovarok petetokja (a petéket védő, szivacsos állagú burok) nagy valószínűséggel a parkosítások során behozott dísznövényekkel jutott el a fővárosba.

A nőstények előszeretettel helyezik el ezeket a petetokokat a platánfák sima törzsére.

Az ázsiai imádkozósáska petetokja (ootheca) egy faágon.
Fotó: Anna N Chapman

Milyen hatással vannak az itteni ökoszisztémára?

Bár a kertekben hasznosak lehetnek a kártevő poloskák elpusztításával, ökológiai szempontból egyértelműen inváziós idegenhonos fajnak tekinthetők. Ez a megnevezés olyan élőlényt takar, amely az eredeti élőhelyén kívül telepedik meg, és ott egyértelműen károsítja az új környezetét, valamint az ottani biológiai sokféleséget. 

A Journal of Orthoptera Research című szakfolyóiratban publikált tudományos vizsgálatok a következő komoly problémákra mutattak rá:

• Kiváló szaporodóképesség: laboratóriumi adatok bizonyítják, hogy egyetlen ázsiai petetokból átlagosan 209 fiatal rovar, azaz nimfa kel ki. Ez a mennyiség nagyjából a kétszerese annak a szaporulatnak, amire a mi őshonos sáskánk képes. Ráadásul a fiatal ázsiai egyedek között nagyon alacsony a kannibalizmus aránya az első hetekben, ami a természetben szinte robbanásszerű állománynövekedést tesz lehetővé.
• Végzetes vonzerő: a nőstények a párosodáshoz kémiai anyagokkal, úgynevezett feromonokkal hívják fel magukra a hímek figyelmét. A baj az, hogy ez az illat a hazai imádkozó sáska hímjeit is mágnesként vonzza. Egy kísérletben a hazai hímek az idejük 34 százalékát töltötték az ázsiai nőstények közelében. Ha egy hazai hím odamegy az ázsiai nőstényhez, az idegen faj egyszerűen élve felfalja őt. Ez a jelenség súlyosan gátolhatja az őshonos sáskák szaporodási esélyeit.
• Rendkívül változatos étlap: falánk, mindenevő ragadozók, amelyek étlapján rengeteg állat szerepel. Kíméletlenül megeszik a fontos beporzó rovarokat, például a méheket is. A nagyra nőtt, kifejlett nőstények még a kisebb gerinceseket is képesek elkapni. Fali gyíkok és levelibékák is áldozatul eshetnek nekik, amelyek ráadásul európai szinten is védett fajoknak számítanak.

Noha vannak természetes ellenségeik, ezek a ragadozók jelenleg nem képesek megállítani a terjeszkedésüket. A feljegyzések szerint a lódarazsak, az erdei vöröshangyák, a madarak (például cinegék és harkályok) és a házi macskák is vadásznak rájuk. Sőt, esetenként még a kártevő poloskák is kiszúrják a rovarok petetokjait. A kutatók szerint azonban folyamatos megfigyelésre van szükség ahhoz, hogy elkerüljük az európai életközösségek súlyos károsodását.