Iratkozzon fel hírlevelünkre 
A ritka nyersanyagok iránti globális igény gyorsan növekszik, ezért egyre több ország vizsgálja a mélytengeri bányászat lehetőségét. Egy nemzetközi kutatás legnagyobb meglepetése nem az volt, hogy hogyan hat a ritka fémek bányászata a mélytengeri élőhelyekre, sokkal inkább a több száz eddig ismeretlen faj felfedezése mintegy 4000 méteres mélységből.
Világszerte egyre nő az igény a modern technológiákhoz elengedhetetlen, ám igen ritka fémek - más néven "kritikus fémek" - iránt, mint például a lítium, kobalt, nikkel - csak párat említve. Tudósok nem mindennapi lehetőséget kaptak arra, hogy közelebbről is megvizsgálják a Csendes-óceán mélyének élővilágát – ott, ahol a közeljövőben bányászat is indulhat. A nagyszabású nemzetközi kutatás során közel 800 állatfajt azonosítottak, közülük sok olyat, melyek eddig teljesen ismeretlenek voltak a tudomány számára.
Verseny a ritka fémek bányászatáért
A kutatásban több ország tengerbiológusai vettek részt, akik a Csendes-óceán mélytengeri fenekének élővilágát térképezték fel – egy olyan régiót, amely a bolygó legkevésbé feltárt területei közé tartozik. A Nature Ecology and Evolution folyóiratban megjelent tanulmányt részben az a növekvő kereskedelmi és geopolitikai érdeklődés motiválta, amely a térség iránt világszerte megfigyelhető.
Thomas Dahlgren tengerbiológus szerint:
A zöld átmenethez szükséges kritikus fémekből hiány van, és ezek közül több is nagy mennyiségben megtalálható a tengerfenéken. Ugyanakkor eddig nem volt világos, miként lehetne ezeket kitermelni, és milyen környezeti következményekkel járna mindez.
A projekt az Nemzetközi Tengerfenék-hatóság (ISA) irányelveit követte az alapállapot-felmérések és környezeti hatástanulmányok során. A kutatók öt év alatt, összesen 160 tengeren töltött nap alkalmával vizsgálták a Clarion–Clipperton-zónát, amely Mexikó és Hawaii között húzódik a Csendes-óceánban.
Élet 4000 méteres mélységben
A vizsgált terület mintegy 4000 méterrel a tengerfelszín alatt található, ahol soha nem jut le napfény, és a táplálék rendkívül szűkös. Ilyen körülmények között az üledékréteg évente mindössze ezredmilliméteres vastagsággal gyarapszik.
A különbségek szemléletesek: míg az Északi-tenger fenekéről vett egyetlen minta akár 20 ezer állatot is tartalmazhat, addig a mély csendes-óceáni mintákban hasonló fajszám mellett csupán körülbelül 200 egyed található. A kutatók összesen 4350, 0,3 milliméternél nagyobb állatot gyűjtöttek be, amelyekből 788 fajt azonosítottak. A legtöbb élőlény tengeri gyűrűsférgekhez, rákokhoz és puhatestűekhez – például csigákhoz és kagylókhoz – tartozott. Egy új, magányosan élő korallfajt is leírtak, amelyet egy másik tanulmány mutat be részletesen.
A kritikus fémek ára
A kutatás kimutatta, hogy a kísérleti mélytengeri bányászat összességében ugyan kisebb környezeti hatással járt, mint ahogyan azt a kutatók korábban gondolták, a helyi károk azonban egyértelműek. A felmérések szerint a közvetlenül bolygatott területeken jelentős visszaesés volt tapasztalható mind az egyedszámban, mind a fajok számában. A bányagépek által érintett sávokban az állatok száma átlagosan 37 százalékkal, a fajgazdagság pedig 32 százalékkal csökkent.
A közel 4000 méter mélységből előkerült sok új faj azonban arra is rávilágított, valójában mennyire keveset tudunk ezekről az élőhelyekről, és arról, miként formálhatja a jövőbeli bányászat a Föld egyik legérzékenyebb ökoszisztémáját.
A kutatás eredményei fontos szerepet játszhatnak az ISA döntéseiben, mivel a szervezet szabályozza a nemzetközi vizeken zajló bányászati tevékenységet.
Ismeretlen elterjedés, hosszú távú kockázatok
A kutatás során a tudósok azt is megfigyelték, hogy a mélytengeri közösségek természetes módon is változnak az idő múlásával, valószínűleg attól függően, mennyi táplálék jut le a tengerfenékre. Ugyanakkor továbbra sem ismert, hogy ezek a fajok milyen kiterjedésben fordulnak elő a Csendes-óceán mélyebb régióiban.
- Adrian Glover, a Londoni Természettudományi Múzeum kutatója szerint
Most az a legfontosabb kérdés, mekkora a biológiai sokféleség elvesztésének kockázata a bányászat következtében. Ennek megválaszolásához elengedhetetlen lenne feltárni a Clarion–Clipperton-zóna védett, mintegy 30 százaléknyi területének élővilágát is – ám arról jelenleg szinte semmit sem tudunk.
