Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Az amerikai hadsereg 1959-ben megkezdte egy titkos bázis megépítését Grönlandon, 30 méterrel egy gleccser felszíne alatt. A projekt állítólagos célja az volt, hogy megvizsgálják, élhet-e az ember ilyen körülmények között. A valódi ok azonban egészen rémisztő volt: Amerika azt tervezte, hogy 600 atomrakétát telepít jégbe vájt alagutakba az északi szigeten. A most felfedezett grönlandi titkos bázis lett volna az első építmény a gigantikus rakétakilövő rendszerben.
A hidegháború éveiben, a „vörös pánik” idején az amerikaiak paranoiásan rettegtek a szovjet atomtámadások kockázata miatt, a kormányzat pedig kereste a lehetőséget arra, hogy minél inkább kitolja a védekezés határait. Egy másik szempont az volt, hogy a Szovjetunióhoz minél közelebb telepítsék a támadófegyvereiket, mert a korabeli amerikai ballisztikus rakéták hatótávolsága jóval kisebb volt, mint ma. Így fordult Washington figyelme Grönland felé.
Fotó: Robert Weiss
Mindehhez kapóra jött, hogy Grönlandon már a második világháborúban megépültek az első amerikai bázisok. 1951-ben pedig Dánia és az Egyesült Államok szerződést kötött arról, hogy a továbbiakban Amerika látja el a dán felségterületű sziget védelmét. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy Amerika belefogjon a Camp Century megépítésébe.
Grönland: város a jég alatt
A művelet 1959-ben kezdődött, 240 kilométerre Thulétól, amely ma is az Egyesült Államok legészakibb támaszpontja. A jég alatt bázis helyszínéül szó szerint a senki földjét – illetve senki jegét – választották. Itt télen -57 fok is lehet, és a szél sebessége elérheti a 200 kilométer per órát.
Fotó: US Army
A hadsereg műszaki katonái 100 tonnás szánszerelvényekkel vontatták a helyszínre a szükséges anyagokat, szerszámokat és az előre elkészített könnyűszerkezetes épületelemeket. A teljes felszerelés súlya elérte a 6 ezer tonnát. A katonák először az építési tábort állították fel, majd hómaró gépekkel és lapátokkal megkezdték az árkok kiásását az alagutakhoz.
Fotó: Robert Weiss
A tervek szerint először a 100 méter hosszú „Fő utcát” ásták ki, ez volt a központi árok, és ebből nyíltak oldalirányban a kisebb vájatok. Az árkokat erős fémlemezzel borították, hóval fedték be, majd jégtéglákkal zárták le az alagutak bejáratát, hogy ne lehessen látni. Az emberek csak egy keskeny nyíláson át közlekedhettek, illetve az alagút másik végén egy függőleges vészkijáratot is építettek.
Fotó: US Army
A kialakított alagutakban szerelték össze az épületeket az előre gyártott házelemekből. Egy épületet egy nap alatt állítottak fel a katonák. A különlegesen szigetelt házakba pillanatok alatt bevezették az áramot és a vizet, felállították a kályhát, kiépítették a füstelvezetést, és már kész is volt egy-egy építmény.
Fotó: US Army
A jég alatti városban voltak hálóépületek, konyha, mosoda, kommunikációs központ, szabadidőterem, kápolna, kórház és egy fodrászat is. Camp Century összesen 26 alagútból állt, amelyek teljes hossza több mint 3 kilométer volt.
A titkos bázist atomreaktor látta el energiával
Fotó: US Army
A táborépítés utolsó fontos művelete a hordozható atomreaktor ideszállítása és beüzemelése volt. A PM-2 jelű kisméretű reaktor és a működéséhez szükséges berendezések önmagukban egy 400 tonnás szállítmányt jelentettek. A reaktorral nagyon óvatosan kellett bánni, mert a nagy hidegben a fém törékennyé válik, magyarázata Jim Barnett őrnagy:
Minden létező eshetőségre felkészültünk, még olyanokra is, amelyek nem szerepeltek a vészhelyzeti kézikönyvben. Mintha hímes tojást szállítottunk és szereltünk volna be.
Fotó: US Army
A reaktor-fázis sikerrel zárult, a berendezés azonnal beindult és folyamatosan működött is a következő 33 hónapban. Akkor leszerelték és elszállították.
Az őrült rakéta-terv
Camp Century létezésével – de nem a pontos helyével – elbüszkélkedett az amerikai kormány, hogy az Egyesült Államok technológiai fölényét igazolja. Amiről azonban mélyen hallgattak Washingtonban, az, hogy a jég alatti kisvárost egy gigantomániás és paranoiás terv első lépcsőjének szánták. A projektet Iceworm-nek, Jégféregnek nevezték.
Fotó: US Army
Az amerikai hadsereg Camp Century mellett egy 135 ezer négyzetkilométer (!) nagyságú területen, amely nagyobb, mint Magyarország, összesen 600 ballisztikus rakétát akart jégbe vájt alagutakba és kilövőállásokba telepíteni. Sőt, úgy ítélték meg, hogy ha sikeres az akció, az alagutak teljes területe elérhette volna a 260 ezer négyzetkilométert is.
Fotó: US Army
Az óriási jég alatti rakétarendszert 11 ezer katona üzemeltette volna. A projekthez 60 jégbe vájt kilövőközpontot terveztek. Ezek feleltek volna azért, hogy az Egyesült Államok koordinált és tömeges csapást mérhessen a Szovjetunióra. Az, hogy ez a több száz rakéta összességében felfoghatatlan pusztító erejű lett volna, ami önmagában képes lett volna elpusztítani az emberiséget a támadás utáni sugárzással és a globális mezőgazdaság összeomlásával a nukleáris tél következtében, senkit nem foglalkoztatott akkoriban.
Fotó: Boeing
Az Iceworm-hadművelet fontosságát a következőképpen indokolta egy 1960-as tanulmány:
A rakétaerő így rejtve marad az ellenség elől. Az alagútrendszert csak közvetlen nukleáris rakétatalálatok semmisíthetnék meg, de mivel az alagutak elhelyezkedését sejteni sem lehet, kizárt a teljes rendszer pusztulása.
A tervet végül sok más egyéb probléma mellett azért vetették el, mert a hadsereg túlságosan kockázatosnak tartotta akár egyetlen atomrakéta telepítését is a mozgó grönlandi gleccserbe. A Camp Century tapasztalatai ugyanis azt mutatták, hogy a jégbe vájt bázisok csak átmenetileg használhatók.
Ökológiai katasztrófát okozhat a jégben hagyott nukleáris hulladék
Camp Century-t 1966-ig használta az amerikai hadsereg, de ekkor végleg el kellett hagyni a bázist, mert a jégalagutak beomlottak a gleccser természetes mozgása miatt.
Fotó: Energy Reporters
2024 áprilisában a NASA egy kutatógépe repült Grönland felett. A tudósok egy újfajta radarral a jég legalsó rétegét vizsgálták. A hasonló kutatásoknál már sokféle érdekességre bukkantak, találtak már ókori tárgyakat, második világháborús repülőgéproncsot vagy állati maradványokat, de ezúttal olyasmi került a szemük elé, amire senki nem számított, mondja Alex Gardner, a NASA krioszféra kutatója.
A jégréteg legalsó rétegével foglalkoztunk, amikor a felvételeken váratlanul valami nagyon furcsát láttunk, egy emberi építményt a jégben. Először fogalmunk sem volt arról, mi lehet ez.
Nem sokkal később kiderült, hogy az elhagyott Camp Century-t találták meg, amelynek az alagútjait a jég összeroppantotta. William Colgan klímakutató így magyarázta a dolgot:
Azt hitték, sose derül ki, hol volt pontosan ez a bázis. Az 1960-as években még semmit nem tudtak a globális felmelegedésről, így nem is sejthették, hogy egyszer fény derül a titokra. Ma már tudjuk, hogy a klímaváltozásnak milyen következményei vannak, úgyhogy az is egyértelmű, hogy ami a jégben van, egyszer a felszínre kerül. A kérdés csak az, hogy mikor.
A Camp Century felfedezésekor kiderült az is, hogy amikor leszerelték a bázist ellátó atomreaktort, és a tábort feladta az amerikai hadsereg, gyakorlatilag mindent ott hagytak a jégalagutakban, amit bonyolult lett volna visszavonszolni a jégmezőn Thuléba. Így 200 ezer liter gázolaj, 9,200 tonna épületanyag és felszerelés, valamint 178 ezer liter radioaktív hűtővíz ott maradt a bázison. Egyes kutatók szerint Camp Century már 2090-re jégmentessé válik, az ott lerakott radioaktív hűtővíz időzített bombává válhat.
- A gleccser olvadásával ugyanis az atomhulladék lesüllyed majd a mélyebb rétegekbe, illetve bejut a tengerbe, ahol a hordók előbb-utóbb szivárogni fognak, és felbecsülhetetlen kárt okoznak az élővilágban.
