A fejlesztés lényege egy újfajta implantátum, amely önmagát szabályozva működik. A szervezetbe ültetve folyamatosan érzékeli a vércukorszintet, az implantátumon belül maga termeli meg az inzulint, majd pontosan annyit bocsát ki belőle, amennyire az adott pillanatban szükség van. A rendszer teljesen önállóan működik: nincs szükség külső pumpákra, injekciókra vagy a beteg aktív közreműködésére. Az implantátum gyakorlatilag egy önszabályozó, gyógyszert előállító „szervként” viselkedik a testen belül.

Fotó: KICKA / Connect Images
Új fejlesztés ţ új típusú implantátum
A kutatást Shady Farah, a Technion – Izraeli Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karának docense vezette, amerikai élvonalbeli egyetemek közreműködésével. Az eredményeket a Science Translational Medicine folyóiratban tették közzé. Hangsúlyozták, ez nem egy „egyszerű” szervbeültetés, az újonnan kifejlesztett technológiának jelentős előnye van ehhez képest.
Kristályos pajzs védi az implantátumot
A sejtes terápiák egyik legnagyobb akadálya eddig az immunrendszer reakciója volt, amely idegenként ismeri fel és pusztítja el a beültetett sejteket. A kutatók ezt a problémát egy új megoldással hidalták át: egy speciálisan tervezett, úgynevezett „kristályos pajzzsal”.
Ez a védőréteg elrejti az implantátumot az immunrendszer elől, így az hosszú éveken át képes zavartalanul működni.
A megoldás lehetővé teszi, hogy az élő implantátum folyamatosan és megbízhatóan lássa el feladatát.
Állatkísérletektől a klinikai alkalmazás felé
A technológiát már egereken sikeresen tesztelték a vércukorszint hatékony és tartós szabályozására, valamint nem emberi főemlősökön is igazolták a sejtek életképességét és működőképességét. A kutatók szerint ezek az eredmények fontos mérföldkövet jelentenek, és erősen alátámasztják a módszer jövőbeli emberi alkalmazásának lehetőségét.
Bár a kutatás jelenleg elsősorban a cukorbetegség kezelésére fókuszál, a szakemberek szerint az implantálható, zárt rendszerű módszer más krónikus betegségek esetén is alkalmazható lehet, amelyek folyamatos biológiai hatóanyagpótlást igényelnek.
A koncepció 2018-ban született meg, amikor Shady Farah posztdoktori kutatóként az MIT-n és a Harvard Orvosi Karhoz tartozó Boston Children’s Hospitalben dolgozott. A fejlesztés ma már a Technion laboratóriumaiban folytatódik, szoros együttműködésben több amerikai intézménnyel.