Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Évről évre újabb hírek látnak napvilágot arról, hogy a tudósok vizet találtak a Vörös bolygón. Mindez azonban nehezen egyeztethető össze azokkal a felvételekkel, amelyeket a marsjárók és az űrszondák küldenek vissza: a Mars felszíne száraz, poros és kíméletlen. Joggal merül fel a kérdés: ha ennyiszer „megtalálják” a vizet, az hol van valójában?
A Mars az egyik szomszédos bolygónk, a felszínét meghatározó vas-oxid okozta szín miatt szokás a Vörös bolygónak is nevezni. Vízkészleteinek története jóval az űrkorszak előtt kezdődött. A 19. század végén és a 20. század elején sok csillagász meg volt győződve arról, hogy folyékony víz áramlik a bolygó felszínén. Távcsövekkel sötét foltokat figyeltek meg, amelyek az évszakokkal együtt változtak, és ezeket növényzettel borított területeknek hitték. Úgy vélték, az ilyen „zöld foltokat” csak víz tarthatja életben. Percival Lowell amerikai csillagász ennél is tovább ment: egyenes vonalak hálózatát vélte felfedezni a Mars felszínén, amelyeket mesterséges csatornáknak tartott. Elképzelése szerint a marslakók ezekkel vezették el a sarki jeget városaikhoz. Később kiderült, hogy mindez puszta optikai illúzió volt.
A Mars vize eltűnt – de nem teljesen
A fordulópontot az 1971-ben érkező Mariner–9 űrszonda hozta el, amely elsőként készített részletes képeket a Mars felszínéről. Ezekből egyértelművé vált, hogy a bolygó egy fagyos, kráterekkel borított sivatag. A korábban „növényzetnek” hitt területek valójában finom porrétegek voltak, amelyeket a szelek ide-oda fújtak.
Ma azonban már tudjuk: a Mars nem teljesen víztelen. Csak éppen nem ott és nem olyan formában található meg, ahogyan a Földön megszoktuk.
Jelentős mennyiségű vízjég rejtőzik
- a bolygó sarkvidékein, valamint
- a felszín alatti rétegekben, közepes földrajzi szélességeken is.
Ez a jég azonban nem tiszta: porral és kőzettörmelékkel keveredik, így a víz kinyerése csak felmelegítéssel lenne lehetséges.
Folyékony víz nyomaira a felszín alatt még ennél is mélyebb rétegekben bukkantak. A NASA InSight leszállóegysége éveken át mérte a marsrengéseket, és az adatok arra utalnak, hogy 11–20 kilométeres mélységben hatalmas víztározók húzódhatnak a kéregben. Ezek azonban a jövő marsi telepesei számára egyelőre elérhetetlenek.
Fotó: MINTAHA NESLIHAN EROGLU / ANADOLU AGENCY
Egykor kék bolygó lehetett
A Mars mai szárazsága megtévesztő. Az űrfelvételek kiszáradt folyómedreket, kanyargó csatornákat és egy hatalmas, egykori északi óceán partvonalát mutatják. Mindez arra utal, hogy a bolygó a távoli múltban jóval vizesebb volt.
Ha több milliárd évet visszautazhatnánk az időben, egészen más Mars tárulna elénk: folyókkal, tavakkal és egy hatalmas óceánnal, világosabb égbolt alatt.
Ez az állapot azonban nem maradt fenn. A Mars gyenge mágneses tere és alacsony gravitációja miatt a napszél fokozatosan elsodorta a légkörét, a víz pedig lassan az űrbe szökött. Ami megmaradt, az jégbe fagyva vagy a felszín alá szivárogva rejtőzik.
Miért kulcskérdés a marsi víz?
A víz jelenléte nem csupán tudományos érdekesség. A jövőben alapvető erőforrás lehet: ivóvízként, oxigén és hidrogén előállítására, vagyis levegő és rakétaüzemanyag formájában. Ezek nélkül elképzelhetetlenek a tartós marsi bázisok.
Emellett a víz az élet egyik legfontosabb feltétele. A Földön mindenhol, ahol víz van, előbb-utóbb az élet is megjelenik. Ezért nem zárható ki, hogy a Mars rejtett vizes környezeteiben egyszerű életformák is létezhetnek – vagy léteztek a múltban.
Fotó: STOCKTREK IMAGES / NASA/JPL/USGS
A Mars tehát valóban őriz vizet. Csak nem ott, nem úgy, és nem annyit, mint ahogyan azt egykor elképzeltük.
