Az MMS-csepp (angolul „Miracle Mineral Solution”, azaz magyar fordítással „Csodálatos Ásványi Megoldás”) köré épített marketinggépezet éveken át egyfajta univerzális csodaszerként hirdette a készítményt, amely az állítások szerint szinte bármilyen betegségre megoldást nyújt. A forgalmazók és a szer elkötelezett hívei azt sulykolták a vásárlókba, hogy a folyadék képes meggyógyítani olyan súlyos és komplex állapotokat is, mint a rák vagy az autizmus. A közelmúltban, a világjárvány idején pedig új lendületet kapott a szer reklámozása, amikor a COVID-19 (a SARS-CoV-2 vírus okozta betegség) ellenszereként próbálták eladni a gyanútlan embereknek.

Fotó: SHERRY YATES YOUNG/SCIENCE PHOTO / SYO
A megtévesztés azonban nem állt meg a súlyos betegségeknél: a szert ajánlották fogyókúrás célokra is, azt ígérve, hogy segít az elhízás leküzdésében. A lengyel kutatócsoportot vezető Dr. Dudek-Wicher különösen sokkolónak nevezte ezeket az ajánlásokat. Rámutatott, hogy a reklámok nem a szer zsírszövetre gyakorolt tényleges hatására építettek (hiszen az nincs), hanem érzelmi manipulációval, az elhízás miatti megbélyegzés és az önelfogadás hamis ígéretének összemosásával próbálták rásózni a vevőkre a veszélyes vegyszert.
A legriasztóbb talán az, hogy az MMS-csepp használatát bizonyos alternatív gyógyászati körökben még a legvédtelenebbek, így gyermekek és várandós nők számára is ajánlották. A hangzatos ígéretek mögött azonban nincs tudományos fedezet:
amit gyógyszerként hirdetnek, az valójában nátrium-klorit, egy vízkezeléshez használt ipari fertőtlenítőszer, amelynek orvosi előnye nulla, a kockázata viszont óriási.
Mi valójában az MMS-csepp?
Bár a nevében a „csodálatos” szó szerepel, az MMS-csepp valós kémiai összetétele sokkal prózaibb és egyben riasztóbb. A szer alapja nátrium-klorit (NaClO2), amely önmagában is erős vegyszer, de az „aktiváláshoz" valamilyen savval (például citromsavval vagy sósavval) kell összekeverni. Ekkor kémiai reakció indul be, és klór-dioxid (ClO2) szabadul fel.
Ez az anyag egy rendkívül erős oxidálószer, amelyet az iparban fertőtlenítésre és vízkezelésre használnak, nem pedig emberi fogyasztásra.
A kutatók célja az volt, hogy a mendemondák helyett egzakt, tudományos mérésekkel vizsgálják meg, mit tesz ez az anyag az élő szervezettel.
Nem válogat: pusztítja a kórokozót, de a gazdaszervezetet is
Dr. Ruth Dudek-Wicher és munkatársai azt vizsgálták, hogyan hat az MMS-csepp hatóanyaga a különböző baktériumokra és az emberi sejtekre. A kísérletek során kétféle savval aktivált oldatot teszteltek.
A vizsgálat egyik legfontosabb kérdése a biofilmek elleni hatékonyság volt. A biofilm a baktériumok által képzett, nyálkás védőréteg, amelybe a kórokozók „beágyazzák” magukat, így sokkal ellenállóbbá válnak a gyógyszerekkel és az immunrendszerrel szemben.
A kutatók olyan baktériumtörzseket vizsgáltak, mint a
- gennyes fertőzéseket okozó Staphylococcus aureus,
- a kórházi fertőzésekért gyakran felelős Pseudomonas aeruginosa,
- vagy a bélbaktériumként ismert E. coli.
Az eredmények kijózanítóak voltak. Bár a klór-dioxid valóban képes volt elpusztítani a baktériumokat és felbontani a makacs biofilmet, ezt csak olyan magas koncentrációban tette meg, amely már mérgezőnek bizonyult az élő sejtekre. A kutatók fibroblasztokon (a kötőszövetet alkotó sejteken) és egy speciális modellszervezeten, a Galleria mellonella (nagy viaszmoly) lárváin végeztek toxicitási teszteket.
Azt találták, hogy azok a koncentrációk, amelyek hatékonyan ölték a baktériumokat, a lárvák pusztulását és a szöveti sejtek roncsolódását is okozták.
A lárvák az MMS-csepp hatóanyagának befecskendezése után rövid időn belül elpusztultak, testük megfeketedett, ami súlyos mérgezésre utal. Ez azt jelenti, hogy nincs „biztonságos ablak”: a szer vagy nem hat a baktériumokra, vagy ha hat, akkor a beteget is mérgezi.
A bélflóra legnagyobb ellensége
Az MMS-csepp használata során nemcsak a kórokozók vannak veszélyben, hanem a szervezetünk számára hasznos baktériumok is. A vizsgálat során a kutatók tesztelték a szert probiotikus baktériumokon, például a Lactobacillus rhamnosus-on is, amelyek az egészséges bélflóra alapvető alkotóelemei.
Kiderült, hogy ezek a jótékony baktériumok rendkívül érzékenyek a klór-dioxidra. Még alacsonyabb koncentráció is képes volt elpusztítani a Lactobacillus által alkotott védőréteget.
Dr. Dudek-Wicher figyelmeztetése szerint az MMS-csepp rendszeres fogyasztása súlyosan károsíthatja a bél mikrobiomját, ami emésztési zavarokhoz és az immunrendszer gyengüléséhez vezethet.
A házi kotyvasztás kockázata
A tanulmány egy másik súlyos problémára is rávilágít: az adagolás bizonytalanságára. Az MMS-csepp hívei gyakran otthon, saját maguk keverik össze a vegyszereket, standardizálatlan cseppentőket használva.
A kutatók mérései szerint a „cseppek” mérete az alkalmazott eszköztől függően drasztikusan eltérhet. Egy milliliter folyadék lehet 15, de akár 30 csepp is. Mivel egy maró hatású, korrozív anyagról van szó, ezek az ingadozások rendkívül felelőtlenek és veszélyesek.
A pontatlan adagolás könnyen vezethet a nyelőcső és a gyomor nyálkahártyájának súlyos károsodásához, hányáshoz és kiszáradáshoz.
Magas kockázat, nulla haszon
A tudományos eredmények tehát egyértelműen cáfolják az MMS-csepp csodaszer mivoltát. Bár laboratóriumi körülmények között,Petri-csészében képes elpusztítani a kórokozókat, az élő szervezetben ezt csak súlyos mellékhatások árán tudja megtenni. A kutatók konklúziója szerint az MMS esetében a kockázat-haszon arány tragikus:
a kockázat rendkívül magas, az orvosi értelemben vett haszon pedig gyakorlatilag nulla.
A szakemberek hangsúlyozzák: a legnagyobb hiba, ha tudományos bizonyítékok nélkül hiszünk egy csodaszerként hirdetett készítmény hatékonyságában; megfelelő tájékozottság nélkül könnyen káros ipari fertőtlenítőszert vihetünk a szervezetünkbe.
Az MMS-csepp veszélyeit taglaló tanulmány a rangos Scientific Reports tudományos folyóiratban jelent meg.