Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Egy nagyszabású vizsgálat megtalálta, mennyi lehet az a mennyiségű alvás, amely a legkedvezőbb a szervezet anyagcseréje szempontjából. A kutatás azt sugallja, hogy a megtalált ideális időtartamú alvás segíthet leginkább csökkenteni az inzulinrezisztencia kockázatát, amely a 2-es típusú cukorbetegség egyik legfontosabb előjele.
Korábbi kutatások már jelezték, hogy a túl rövid vagy éppen túl hosszú alvás növelheti a cukorbetegség és más anyagcsere-zavarok kockázatát. A BMJ Open Diabetes Research & Care folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutatók most azt vizsgálták, hogy a hétköznapi alvásidő hogyan függ össze az úgynevezett becsült glükózfelvételi rátával (eGDR), amelyet az inzulinrezisztencia megbízható jelzőjeként tartanak számon. Minél alacsonyabb ez az érték, annál nagyobb az inzulinrezisztencia kockázata.
Fotó: ODILON DIMIER / AltoPress
Több mint húszezer ember alvásának adatait elemezték
A kutatás egy nemzeti adatbázisára épült, amely az Egyesült Államok lakosságának egészségi állapotát vizsgálja. A kutatók 23 475, 20 és 80 év közötti résztvevő adatait elemezték 2009 és 2023 közötti felmérésekből. A hétvégi alvásról 10 817 embernél álltak rendelkezésre adatok. A kutatók azt is figyelembe vették, hogy a résztvevők mennyivel alszanak többet hétvégén, mint hétköznap – ezt „hétvégi felzárkózó alvásnak” nevezték. A résztvevők hétköznap átlagosan 7 óra 30 percet aludtak, hétvégén pedig körülbelül 8 órát. A vizsgált emberek valamivel több mint 48 százaléka számolt be arról, hogy hétvégén többet alszik.
Megtalálták az ideális időt
Az adatok elemzése során a kutatók egy fordított U alakú görbeszerű összefüggést találtak az alvás hossza és az anyagcsere állapota között.
A legkedvezőbb érték 7 óra 18 perc körül jelent meg.
Ez azt jelenti, hogy a túl rövid alvás esetén a hosszabb alvás javíthatja az anyagcsere mutatóit, egy bizonyos pont után azonban a további alvás már kedvezőtlenebb eredményekkel társult. Ez az összefüggés különösen a nők és a 40–59 év közötti korosztály esetében volt erőteljes.
A hétvégi „ráalvás” sem mindenkinek segít
A kutatás azt is vizsgálta, hogy a hétvégi felzárkózó alvás hogyan befolyásolja az eredményeket. Azoknál, akik hétköznap kevesebbet aludtak az optimálisnál, 1–2 óra plusz hétvégi alvás kedvezőbb anyagcsere-mutatókkal járt. Azoknál viszont, akik már eleve az optimálisnál többet aludtak hétköznap, a két óránál hosszabb hétvégi ráalvás az eGDR csökkenésével, vagyis kedvezőtlenebb anyagcsere-állapottal függött össze.
Kétirányú kapcsolat az alvás és az anyagcsere között
A kutatók hangsúlyozzák, hogy az alvás és az anyagcsere között összetett, kétirányú kapcsolat állhat fenn. A rossz vércukorszint-szabályozás például maga is hozzájárulhat a túl rövid vagy túl hosszú alváshoz, valamint különböző alvászavarokhoz.
Ez egyfajta ördögi kört hozhat létre: az anyagcsere-problémák rontják az alvás minőségét, a kedvezőtlen alvás pedig tovább súlyosbíthatja az anyagcsere-zavarokat.
Óvatos értelmezésre van szükség
A kutatók ugyanakkor kiemelik, hogy a vizsgálat megfigyeléses jellegű volt, így nem lehet egyértelmű ok-okozati kapcsolatot megállapítani.
Az alvásidőre vonatkozó adatok ráadásul önbevalláson alapultak, és az sem zárható ki, hogy az anyagcsere-zavarok befolyásolják az alvást, nem pedig fordítva.
- Ennek ellenére az eredmények arra utalnak, hogy az alvási szokások – különösen a hétvégi pótló alvás – fontos szerepet játszhatnak az anyagcsere szabályozásában, és a jövőben az orvosok számára is hasznos információt jelenthetnek a cukorbetegség kockázatának kezelésében.
