Sugárzást zabál és egyre csak hízik a csernobili szarkofágban rejtőző mutáns lény

Közel negyven évvel a csernobili atomerőmű katasztrófája után a tudósok meglepő felfedezést tettek a lezárt zónában. A négyes blokk romjai között egy különleges csernobili gomba él, amely láthatóan jól érzi magát az extrém körülmények ellenére. Hogyan képes ez az élőlény dacolni a magas sugárzással, és milyen új utakat nyithat meg a tudomány előtt?

A szakemberek az 1990-es évek végén kezdték el vizsgálni a megsemmisült reaktor körüli épületeket. Nelli Zhdanova mikrobiológus és csapata elképesztő módon 37 különböző gombafajt azonosított ezen a rendkívül veszélyes területen. Ezek közül a legismertebb csernobili gomba a Cladosporium sphaerospermum. A begyűjtött minták alapján ez volt a leginkább elterjedt faj a helyszínen, és meglepő módon a legmagasabb szintű radioaktív szennyezettséget is ez a típus mutatta - írja a Science Alert.

A csernobili atomerőmű megsemmisült 4-es reaktorának belseje. Ezen a rendkívül radioaktív helyszínen él és szaporodik a különleges csernobili gomba, amely a halálos sugárzást is képes a túléléséhez felhasználni
Fotó: Google Gemini AI

Hogyan éli túl a csernobili gomba a sugárzást?

Az ionizáló sugárzás a legtöbb élőlényre rendkívül káros, hiszen képes szétroncsolni a molekulákat és a DNS-t. Ekaterina Dadachova és Arturo Casadevall kutatásai azonban bebizonyították, hogy ez a sugárzás egyáltalán nem roncsolja a különleges gombát úgy, mint más szervezeteket. Sőt, a laboratóriumi kísérletek során a sugárzást hasznosító fekete gomba Csernobilban egyenesen gyorsabban növekedett, amikor sugárzásnak tették ki. Ennek a páratlan képességnek a kulcsa a gombában nagy mennyiségben jelen lévő sötét anyag, a melanin pigment.

A radioszintézis elmélete

A tudósok feltételezik, hogy a gomba a melanin segítségével úgy köti meg a sugárzás energiáját, ahogyan a növények a klorofillal hasznosítják a napfényt. 

Ezt az egyelőre csak elméletben létező biológiai folyamatot nevezik radioszintézisnek.

A melanin ráadásul egyfajta pajzsként is funkcionál, amely megóvja a gombát a sugárzás legkárosabb hatásaitól. Bár maga az elképzelés lenyűgöző, a szakembereknek eddig még nem sikerült egyértelműen bizonyítaniuk, hogyan is zajlik ez a titokzatos energiatermelő folyamat a valóságban.

A Cladosporium sphaerospermum nevű csernobili gomba
Fotó: Rui Tomé/Atlas of Mycology

Új távlatok: Űrkutatás sugárvédelem

Ennek a gombának a páratlan tulajdonságai nem csupán a földi katasztrófaövezetekben, hanem a világűrben is óriási hasznot hozhatnak. Egy 2022-es kutatás keretében a C. sphaerospermum mintáit feljuttatták a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), majd az állomás külsejére rögzítve közvetlenül kitették őket a kozmikus sugárzásnak. 

A műszerek adatai egyértelműen megmutatták, hogy a gombán keresztül kevesebb sugárzás jutott át, mint a gomba nélküli kontrollmintán.

• Ez a felfedezés megerősítette azt az elképzelést, hogy a jövőben az űrkutatás sugárvédelem terén is bevethetnék ezeket a szervezeteket, például az űrhajósokat óvó élő pajzsként.

Egyelőre rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Még nem tisztázott, hogy a sugárzás ilyen jellegű hasznosítása egy evolúciós alkalmazkodás eredménye-e, vagy csupán egy extrém stresszreakció a túlélés érdekében. Mivel más fajok teljesen eltérően reagálnak a sugárzásra, ez a viselkedés nem általános érvényű az összes melanizált gomba esetében. Az viszont teljesen biztos, hogy ez az apró és szívós élőlény rátalált a módjára, hogy egy ember számára halálosan veszélyes környezetben is életben maradjon, sőt, gyarapodjon.