Holdi időkapszulát vizsgáltak a kutatók – meglepődtek, hogy mit találtak

Több mint 50 év után vizsgálták meg az Apollo-küldetések egy olyan érintetlen kőzetmintáját, melyet a jövő tudósai számára zártak el. Az elemzés szerint a Hold belső összetétele meglepő eltéréseket mutat a Földhöz képest.

Még az Apollo – 17 küldetés után 1972-ben zárt le néhány holdkőzetmintát a NASA azzal a céllal, hogy a jövő fejlettebb műszereivel vizsgálják majd meg őket. Most elérkezett az idő, és a Brown Egyetem vezetésével végzett kutatás teljesen új fényt vethet a Hold kialakulására és belső folyamataira.

Több mint 50 év alatt fejlődött annyit a tudomány, hogy a kutatók modern módszerekkel elemezzék a Hold egyik jövő számára elzárt kőzetmintáját. A kutatók is meglepődtek, hogy mit találtak benne
A képet a ChatGPT készítette

Mit árulnak el a kőzetek a Hold belső összetételéről?

A kutatók egy úgynevezett „drive tube” mintát vizsgáltak, amelyet az Apollo-17 űrhajósai közel 60 centiméter mélyről emeltek ki a Taurus–Littrow régióban. A mintát évtizedeken át héliumban tárolták, így megőrizte eredeti állapotát. A modern, nagy pontosságú tömegspektrométeres módszerrel (SIMS) végzett elemzés során a kutatók a kén izotópjait is vizsgálták. Az eredmények szerint a kőzetekben található kén jelentősen eltér a földi mintákétól, különösen a kén-33 izotóp arányában.

Miért különleges ez a Hold esetében?

Korábban a tudósok úgy vélték, hogy a Hold és a Föld hasonló izotópos „ujjlenyomatot” mutat, mivel a legelfogadottabb elmélet szerint ugyanabból az anyagból keletkeztek egy ősi ütközés után. A mostani eredmények azonban ezt megkérdőjelezik. A mért értékek nem egyeznek semmilyen ismert földi mintával, ami arra utal, hogy a Hold belső anyaga más fejlődési folyamaton ment keresztül, mint korábban gondolták.

Mi okozhatja ezt az eltérést a Hold esetében?

A kutatók két fő magyarázatot vetettek fel. 

• Az egyik feltevés szerint a Hold korai történetében rövid ideig légkörrel rendelkezhetett. Ebben az időszakban az ultraibolya sugárzás módosíthatta a kén izotóparányait, majd ezek az anyagok visszakerülhettek a bolygó belsejébe. Ez azért lenne különösen érdekes, mert a Holdon nincs lemeztektonika, így nem egyértelmű, hogyan juthattak vissza a felszíni anyagok a mélyebb rétegekbe. 
• A másik lehetőség a Hold keletkezéséhez kapcsolódik. Ha a Földdel ütköző, Mars-méretű Theia nevű égitest kémiai összetétele eltért a Földétől, akkor annak nyomai ma is megmaradhattak a Hold belsejében, hisz mai elképzelésünk szerint az ütközéskor keletkezett törmelékből állt össze a Hold.

Mit jelent ez a jövőbeli kutatások szempontjából?

A kutatók szerint az eredmények még nem döntik el egyértelműen, melyik magyarázat a helyes. További vizsgálatokra van szükség, például más égitestek – köztük a Mars – mintáival való összehasonlításra. Az azonban már most látszik, hogy az évtizedekig érintetlenül tárolt minták új generációs vizsgálata alapjaiban változtathatja meg a Holdról alkotott képünket – és akár a Naprendszer kialakulásának történetét is – írja a SciTech Daily.