Iratkozzon fel hírlevelünkre 
A Mars légköri jelenségei továbbra is a tudományos kutatások középpontjában állnak. Friss eredmény, hogy először sikerült minden kétséget kizáróan villámlást észlelni a Marson. Bár a kutatók már korábban is sejtették, hogy lehetnek elektromos kisülések a vörös bolygón, a NASA MAVEN űrszondája által 2015-ben rögzített adatok most végre kézzelfogható bizonyítékot szolgáltattak a jelenség létezésére.
A marsi villámlás észlelése drasztikusan megváltoztathatja a vörös bolygóról alkotott képünket, mivel bizonyítja, hogy a bolygó légköri folyamatai sokkal dinamikusabbak, mint azt korábban gondoltuk. A felfedezés középpontjában egy szokatlan elektromágneses jel áll, amelyet a szaknyelv „whistlernek” nevez.
Fotó: Google Gemini AI
Amikor egy villám lecsap, az hatalmas energiát bocsát ki a teljes elektromágneses spektrumban, beleértve a rádióhullámokat is. Ezek az alacsony frekvenciájú hullámok képesek felfelé terjedni a bolygó ionoszféráján keresztül, plazmahullámok formájában utazva a mágneses erővonalak mentén. Mivel a magasabb frekvenciájú hullámok gyorsabban haladnak, mint az alacsonyabbak, a jel időben szétterjed, és a rögzített adatok hanggá alakításakor egy bálna távoli hívására emlékeztető, ereszkedő tónust hallhatunk.
Hogyan lehet villám a Marson, ha nincs globális mágneses tér?
A kutatók számára sokáig kérdéses volt, hogyan terjedhetnének ilyen jelek a Marson, hiszen a bolygónak nincs globális mágneses tere, amely a Földön elengedhetetlen a folyamathoz. A megoldást a marsi kéregben rejlő, úgynevezett fosszilis mágneses mezők jelentik. Ezek a kérgi mágneses mezők, amelyek az ősi, már elhalt mágneses mező maradványai, lokalizált módon biztosítják a szükséges feltételeket a whistlerek terjedéséhez.
Sokkal több villám lehet a Marson, mint gondolnánk
A Károly Egyetem kutatói, František Němec vezetésével, több mint 108 000 plazmahullám-felvételt vizsgáltak át, mire sikerült ráakadniuk erre az egyetlen, 0,4 másodpercig tartó eseményre.
A sikerhez rendkívül speciális körülmények együttállása volt szükséges. A jelet a Mars éjszakai oldalán, 349 kilométeres magasságban rögzítették. Ez a részlet kulcsfontosságú, mivel nappal a Nap közvetlen sugárzása miatt a marsi ionoszféra összenyomódik, ami elnyomja a plazmahullámok terjedését. Emellett szükség van egy szinte függőleges mágneses mezőre is. A kutatók szerint a hullámfelvételek kevesebb mint 1 százaléka származik olyan régióból, ahol a mágneses geometria lehetővé tenné a jel észlelését.
Mindez azt sugallja, hogy a villámlás valószínűleg sokkal gyakoribb, mint amennyit eddig sikerült dokumentálnunk.
A villámlás kialakulása a Marson érdekes párhuzamot mutat a földi folyamatokkal, még akkor is, ha a környezeti tényezők merőben eltérnek. Míg a Földön a villámokat elsősorban a vízgőzzel teli felhőkkel asszociáljuk, a Mars légköre rendkívül száraz. Azonban a nedvesség nem az egyetlen lehetséges forrás: a Földön például vulkáni hamufelhőkben is keletkezhetnek kisülések. A Marson a legvalószínűbb forgatókönyv a porviharokhoz köthető, ahol a szálló homokszemcsék súrlódása generálja a töltést.
A kutatók becslései szerint, ha levonjuk a jel terjedése közbeni veszteséget, a forrásnál mért energia egy erős, földi szabványoknak megfelelő villáméval vetekszik.
A villámok teremthettek életet a Marson?
Végezetül, ez a felfedezés alapvetően befolyásolja az asztrobiológiai kutatásokat is. Laboratóriumi kísérletek bizonyították, hogy az elektromos kisülések elősegíthetik kulcsfontosságú szerves molekulák képződését, amelyek az élet kialakulásához szükségesek. Ha a villámlás folyamatosan jelen van a marsi környezetben, az egy további tényező, amelyet a szakembereknek figyelembe kell venniük, amikor azt vizsgálják, vajon a vörös bolygó valaha is alkalmas volt-e az élet kialakulására vagy fenntartására.
- A Science Advances folyóiratban közzétett tanulmány így nem csupán egy fizikai jelenséget ír le, hanem új fejezetet nyit a Mars lakhatóságának kérdésében.
