Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Új rendszert fejlesztettek a kutatók, amely műholdképek és mesterséges intelligencia segítségével azonosítja a vízfelszínen lebegő hulladékokat. Az új módszer az óceánok megtisztítását is segítheti, mert minden eddiginél pontosabban előre jelzi azt is, hová sodródik a hulladék.
Az óceánok sodródó szennyeződéseinek felderítése és begyűjtése kulcsfontosságú a tengeri környezet védelmében, de a gyakorlatban ez rendkívül nehéz feladat. Bár rengeteg műholdfelvétel és időjárási adat áll rendelkezésre, eddig kevés igazán hatékony rendszer létezett a lebegő hulladék pontos követésére. Az ADOPT – AI for Detecting Ocean Plastic Pollution with Tracking – nevű projekt a mesterséges intelligencia felhasználásával próbál ezen változtatni két, egymásra épülő technológia segítségével.
Fotó: SURYANTO PUTRAMUDJI / NurPhoto
Óceánok fölött dolgozó műholdak keresik a lebegő hulladékot
A projekt első eleme műholdképeket elemez, hogy felismerje a vízfelszínen kialakuló hulladékfoltokat. A kutatók kezdetben az Európai Űrügynökség Sentinel-2 műholdjainak nyílt adatait használták, ezek azonban egy adott tengeri területet csak hatnaponta figyelnek meg, ráadásul a felbontásuk is korlátozott. A problémát a PlanetScope nanoszatellit-hálózat bevonásával próbálták orvosolni. Ezek a műholdak naponta készítenek felvételeket, és 3-5 méteres felbontást kínálnak, ezért jóval részletesebben követhető a lebegő törmelék mozgása. A létrehozott MI-rendszer mindkét forrásból dolgozik, és napi frissítésű, nagyobb felbontású képekkel tudja azonosítani a szemétfoltokat.
A törmelék sodródását is figyelembe kell venni
A kutatók szerint önmagában nem elég felismerni a hulladékot, mert a takarítócsapatok nem tudnak azonnal elindulni. Egy-egy művelet megszervezése sokszor közel 24 órát vesz igénybe, ezalatt pedig a szemét jelentősen odébb sodródhat. Ezért a projekt második eleme a szél- és áramlási modellek alapján előre jelzi, hol lesz a hulladék, mire a hajók odaérnek. A mesterséges intelligencia itt arra szolgál, hogy kijavítsa a hagyományos modellek ismert hibáit. A rendszert GPS-jeladóval felszerelt sodródó bóják adataival tanították be, amelyeket a Globális Drifter Program használ az 1990-es évek óta.
A felhők továbbra is komoly akadályt jelentenek
A módszer egyik legnagyobb korlátja, hogy optikai műholdképekre épül, ezek pedig nem működnek jól felhős időben. A radaros műholdak átlátnának a felhőkön, és éjjel-nappal használhatók lennének, de cserébe nem adják meg azokat a spektrális információkat, amelyek fontosak a hulladék pontos felismeréséhez. Az ADOPT projekt ugyan hamarosan lezárul, de a kutatók szerint már most sikerült bizonyítani, hogy a mesterséges intelligencia és a műholdas megfigyelés együtt hatékonyabbá teheti az óceáni takarítási munkát – számolt be az Innovation Newsnetwork.
