Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Az 1969-es emberes holdra szállás előtti utolsó tesztküldetés során az űrhajósok megmagyarázhatatlan, zeneszerű zajokra lettek figyelmesek az űrben. Az Apollo–10 legénysége a Hold takarásában, a földi irányítástól elzárva hallotta a furcsa hangjelenséget. Később persze kiderült, mi okozta a kísérteties anomáliát.
Az űrkutatás története bővelkedik a váratlan, olykor egészen bizarr eseményekben. Amikor az Apollo–10 küldetés asztronautái elérték a Holdat, még maguk sem sejtették, milyen különös élmény vár rájuk. Ez a misszió szolgált a történelmi holdra szállás végső főpróbájaként, és a repülés során a legénység két emlékezetes esettel is szembesült. Az egyik egy elszabadult, a kabinban lebegő emberi ürülék volt, amelyet az űrhajósok finoman csak „zéró gravitációs indikátornak" neveztek el. A másik incidens azonban sokkal rejtélyesebbnek hatott a sötét űrben – olvasható az IFL Science cikkében.
Fotó: HANDOUT / NASA
Az Apollo–10 furcsa „zenei élménye"
Amikor az űrhajósok elérték a Hold túloldala feletti térséget, teljesen magukra maradtak. A fedélzeti rádiókban ekkor különös, fütyülő hangok szólaltak meg, amelyeket a kamerák is rögzítettek. Gene Cernan pilóta meg is jegyezte, hogy ez az egész a sci-fi filmekből ismert, klasszikus űrbéli zenére emlékezteti, a hivatalos leiratok szerint pedig egy elnyújtott „húúúúú" hangot hallottak. Bár a legénység tagjait foglalkoztatta a dolog, végig higgadtak maradtak; nem érezték magukat veszélyben, így nyugodtan folytatták a napi feladataikat.
Sokáig azonban ez a történet is a jól őrzött NASA-titkok közé tartozott, hiszen a hanganyagot és a leiratokat csak évtizedekkel később, 2018-ban hozták nyilvánosságra.
Az Apollo-10 legénységének beszélgetése az anomália idején:
04 06 17 38 CDR: Oké.
04 06 17 47 LMP: Oké. Készenlét az 1-es és 3-as akkumulátoroknál (BAT), NAGYFESZÜLTSÉG, KI/RESET. 1-es akku –
04 06 17 56 CDR: 2.
04 06 17 58 LMP: Hú, ez aztán tényleg nagyon fura zene.
04 06 18 01 CMP: Ennek utána kell járnunk. Senki sem fog hinni nekünk.
04 06 18 07 LMP: Igen. Egy fütyülés, tudod, amolyan űrbéli dolog.
04 06 18 10 CMP: Igen. ... VHF-A ...
(Megjegyzés a rövidítésekhez: CDR = Commander / Parancsnok, LMP = Lunar Module Pilot / Holdkomp pilóta, CMP = Command Module Pilot / Parancsnoki modul pilóta)
Fotó: NASA
Az űrbéli hangok nem kímélték a következő küldetést sem
A jelenség nemcsak az előkészítő misszió tagjait lepte meg, ugyanis Michael Collins, az Apollo–11 űrhajósa is hallotta a rejtélyes fütyülést, miközben egyedül repült a Hold mögött. Amikor a holdkomp levált a parancsnoki modulról, a zaj újra felcsendült, és egészen a landolásig kitartott. A helyzetet tovább fokozta, hogy a NASA éppen ekkor veszítette el egy teljes órára a kapcsolatot az űrhajóssal. Szerencsére Collinst, valamint társait, Neil Armstrongot és Buzz Aldrint az előző legénység tapasztalatai alapján már jó előre figyelmeztették erre a lehetőségre. Collins a könyvében később be is vallotta:
a kísérteties "vú-vú" hang halálra rémítette volna, ha nem szólnak neki előre.
A rejtélyes hangok a Hold túloldalán és a tudományos magyarázat
Mire Collins a Holdhoz ért, a földi szakemberek szerencsére már megfejtették a problémát. Bár az UFO-hívők számára ez talán csalódást okoz, a rádiótechnikusok hamar megtalálták az okot:
a zavart egyszerűen a holdkomp és a parancsnoki modul VHF rádiói közötti interferencia okozta.
- Ez az apró technikai malőr keltette azt az illúziót, ami miatt a világűr – legalábbis egy rövid időre – igazán sci-fibe illő helynek tűnt az űrhajósok számára.
