Az ötlet a fukusimai atomkatasztrófa után született meg, amikor Japán biztonságosabb energiaforrások után kezdett kutatni. A tervek szerint egy hatalmas holdi naperőmű épülne, amely napelemekből álló övként fogná körbe a Hold egyenlítőjét. Ez a tizenegyezer kilométer hosszú és több száz kilométer széles létesítmény lenyűgöző méretekkel rendelkezne. Nem véletlen tehát, hogy ez a japán megaprojekt az emberiség történetének valaha kigondolt egyik legnagyobb mesterséges építménye lenne.

Fotó: MORTEZA NIKOUBAZL / NurPhoto
Hogyan működne egy gigantikus holdi naperőmű?
A földi rendszerekkel ellentétben a Holdon nincs légkör és nincsenek időjárási jelenségek. Ennek köszönhetően a napelemeket szinte egész nap, zavartalanul éri a napfény. Egy ilyen űrnaperőmű a befogadott napenergiát elektromos árammá alakítaná, majd lézerek vagy mikrohullámok segítségével sugározná át a Földre. Bolygónkon speciális antennák fognák fel ezt a sugárzást, hogy aztán ismét árammá alakítsák és elosszák a hálózatban. Mivel a Holdnak mindig van egy napfény által folyamatosan megvilágított oldala, a rendszer a nap huszonnégy órájában, leállás nélkül üzemelhetne. Ezzel a módszerrel végtelen tiszta energia állna az emberiség rendelkezésére, kiváltva a szűkös földi erőforrásokat.
Hogyan oldaná meg Japán a Föld energiaválságát a Holdról?
A kiépített rendszer óránként akár 13 000 terawatt energiát is termelhetne. Ez a hatalmas mennyiség jóval meghaladja a bolygó jelenlegi teljes áramszükségletét. Tetsuji Yoshida, a Shimizu csoport vezetője szerint a projekt megvalósulásával soha többé nem kellene szenet, olajat vagy biomasszát égetnünk. Bár a koncepciót alaposan kidolgozták, a megvalósítás jelenleg még csak elméleti szakaszban tart. Egyelőre nincs konkrét építési ütemterv, és a nagyobb űrügynökségek, mint például a NASA vagy a JAXA sem indítottak rá hivatalos programot.
A kivitelezés természetesen komoly technológiai és gazdasági akadályokba ütközik.
A helyszíni építkezéshez olyan rendkívül fejlett robotokra lenne szükség, amelyek önállóan bányásznák a holdi talajt és húznák fel az építményeket.
További óriási kihívást jelentenek a logisztikai feladatok, az űrszállítás csillagászati költségei, valamint a globális összefogás megszervezése. Szintén kritikus pont az energia biztonságos továbbítása a 384 000 kilométeres távolságból. A fejlesztők is tisztában vannak vele, hogy ez egy hosszú távú álom, amelynek korai terveiben egy 2035-ös céldátum is szerepelt.