Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA NASA Juno űrszondájának adatai minden eddiginél részletesebb képet festenek a Naprendszer legnagyobb bolygójának viharairól. Az új elemzések szerint a Jupiteren tapasztalt villámok ereje messze felülmúlja a földi villámlásokét, ami segít megérteni az óriásbolygó légkörének összetett folyamatait.
A University of California, Berkeley kutatói rámutattak, hogy a Jupiteren észlelt villámok akár százszor erősebbek is lehetnek földi társaiknál – írja a SciTech Daily cikke.
Fotó: Google Gemini AI
A Jupiter-villámok és a Juno-küldetés titkai
A Juno űrszonda 2016 óta kering a gázóriás körül, és egy speciális mikrohullámú radiométerrel elemzi a légkört. Ez az eszköz a vastag felhőrétegeken keresztül is érzékeli a villámok rádiójeleit. Egy-egy nagyobb vihar megfigyelésekor a szonda másodpercenként átlagosan három villanást rögzített, de előfordult, hogy egyetlen áthaladás alatt több mint kétszáz impulzust észlelt.
Erőteljes jupiteri villámok és a „lopakodó” szuperviharok
Az erőteljes jupiteri villámok kialakulásáért a hőáramlás, vagyis a konvekció felelős. Mivel a Jupiter légköre főként hidrogénből áll, a nedves levegő itt nehezebb a környezeténél, így sokkal több energia kell a felemelkedéséhez.
Amikor ez az energia végül felszabadul, a viharok akár 100 kilométeres magasságba is feltörhetnek – ez tízszerese a földi zivatarfelhőknek.
A kutatók „lopakodó” szuperviharokat is azonosítottak: ezek hónapokig tartanak, és bár nem emelkednek a felhőtakaró fölé, rengeteg elektromos energiát termelnek.
A jupiteri villámlás folyamata hasonlít a földihez, ám az összetevők nagyban eltérnek: a víz mellett ammónia is kavarog a felhőkben. Ez különleges, kásás jéggolyókat hoz létre, amelyek jégesőként hullanak alá. Míg egy földi villám nagyjából egymilliárd joule energiát szabadít fel, a jupiteri kisülések ennél ötszázszor, vagy akár tízezerszer több energiát hordozhatnak.
