Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Csillagászok globális kamerahálózatok adatainak elemzése során egy eddig ismeretlen aszteroida nyomaira bukkantak. A felvételeken egy új meteorraj jelenlétét azonosították, amely egy olyan égitesttől származhat, amelyet a Nap gravitációja tépett szét. A kutatók összesen 282 objektumot észleltek.
A vizsgálatot Patrick M. Shober, a NASA kutatója vezette, aki munkatársaival több mint 235 ezer éjszakai felvételt vizsgált át. Ebből a hatalmas adathalmazból emelték ki azt a 282 eseményt, amely igazolja az új meteorraj létezését. Bár a szülő égitestet még nem találták meg, a tudósok megkezdték a darabjaira hullott aszteroida történetének feltárását – írja az IFL Science.
Fotó: GEORG KUKUVEC / APA-PictureDesk
A Nap áldozata lett az új meteorraj forrása
Földünk minden évben áthalad az űrben keringő különféle por- és törmelékfelhőkön. Amikor ezek az apró szemcsék nagyjából 24 kilométer/másodperces sebességgel a légkörbe érnek, a súrlódástól felizzanak és látványos fénycsóvaként égnek el. Ezek a rajok általában üstökösökből származnak, mint amilyen az augusztusi Perseidák is, amelyet a Swift-Tuttle üstökös hagy maga után.
Azonban nemcsak üstökösök, hanem aszteroidák is létrehozhatnak hasonló jelenséget. Jó példa erre a decemberi Geminidák raja, amely a 3200 Phaethon nevű aszteroida törmeléke.
A most felfedezett 282 meteor szintén egy aszteroidához köthető, amely a kutatók szerint túl közel merészkedett a Naphoz.
A törmelékek útja a Naprendszerben
Patrick M. Shober szemléletes hasonlattal magyarázta meg a jelenséget. Szerinte a folyamat olyan, mintha ételfestéket cseppentenénk egy sebes patakba: a törmelékek eleinte sűrű felhőben mozognak együtt. Idővel azonban a bolygók gravitációs ereje úgy hat rájuk, mint a víz örvényei. Ez a vonzás fokozatosan széthúzza a szemcséket, amíg azok végül teljesen eloszlanak a Naprendszer háttérporában.
Végzetes árapályerők
Az aszteroidákról alapvetően kevés módon válhat le ilyen jellegű törmelék. Az egyik lehetséges ok a túl gyors forgás miatti szétesés, a másik pedig az úgynevezett árapályerő. Ez utóbbi akkor következik be, ha más égitestek gravitációja egyenetlenül hat az aszteroidára, és egyszerűen szétszakítja azt. A modellezések azt mutatják, hogy ebben az esetben is ez történt:
a Nap közelsége okozta a kisbolygó vesztét.
A tanulmány, amely a The Astrophysical Journal folyóiratban jelent meg, hangsúlyozza, hogy a szülő égitest pontos helye még ismeretlen. A csillagászok azonban bizakodóak a jövőt illetően. Várakozásaik szerint a NASA 2027-ben induló, Földközeli Objektumokat Vizsgáló (Near-Earth Object Surveyor) missziója végre választ adhat arra, hol rejtőzik a megsemmisült aszteroida maradéka.
