Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Minden korábbinál precízebben mérték a világmindenség tágulási sebességét. Az univerzum tágulása a friss eredmények tükrében lényegesen gyorsabb, mint azt korábban jósolták. A felfedezés arra enged következtetni, hogy a kozmosz működéséről alkotott jelenlegi modelljeink nem teljesek.
A szakemberek hagyományosan két különböző módszerrel határozzák meg a tágulás tempóját. Az egyik eljárás a szomszédos csillagok és galaxisok távolodását figyeli, a másik pedig a korai világegyetem adataiból készít előrejelzést. Az univerzum tágulása a közeli megfigyelések alapján egyértelműen sebesebb: értéke nagyjából 73,5 kilométer/másodperc/megaparszek. Ezzel szemben a korai univerzumra épülő modellek csupán 67-68 kilométeres sebességet jósoltak – írja a Daily Mail.
Fotó: MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA / MGA
Az univerzum tágulása és a Hubble-feszültség
A két mérési eredmény közötti állandó ellentmondást a tudomány Hubble-feszültségnek nevezi. A rejtély megfejtésére egy 40 fős kutatócsoport jött létre, amely több mérési technikát ötvözött egyetlen közös modellben. Vizsgálatuk során többek között ismert fényerejű vörös óriásokat, szupernóvákat és különféle galaxistípusokat elemeztek. Az adatok feldolgozása után a szakértők kizárták, hogy az eltérést egyszerű mérési hiba okozná. A kutatás megerősítette: a számok közötti különbség valós tudományos problémát takar.
Miért tágul az univerzum a vártnál gyorsabban?
A tudósok szerint a magyarázat a fizikai törvényszerűségek mélyebb rétegeiben rejlik. Valószínűnek tűnik, hogy a korai világegyetemet leíró elméletekből hiányzik egy alapvető összetevő.
Megeshet, hogy a modellek nem számolnak teljes mértékben a sötét energia befolyásával, de az is elképzelhető, hogy ismeretlen részecskék vagy a gravitáció módosult működése áll a háttérben.
Ezek az eredmények arra ösztönzik a csillagászokat, hogy alapjaiban gondolják újra a világmindenségről alkotott eddigi elképzeléseinket.
A sötét energia és a Nagy Reccs elmélete
Bár a világűr jelenleg fokozott tempóban tágul, létezik egy teória, amely szerint ez a folyamat a távoli jövőben megfordulhat. Ezt a drámai végkifejletet a csillagászat Nagy Reccs néven emlegeti. Az elmélet lényege, hogy a galaxisokat szétfeszítő sötét energia erejét végül legyőzheti az anyagot összehúzó gravitáció. Ha ez bekövetkezik, a csillagok és galaxisok egymásba omlanak. Az így keletkező, több ezer fokos hőségben a hidrogénatomok protonokra és elektronokra bomlanak szét.
Végül a mindenség egyetlen forró és sűrű tűzgömbbé zsugorodik össze, amelyben a hatalmas gravitációs erő elpusztít minden anyagot, az életet, sőt még az időt és a teret is.
