Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Vészjósló kijelentést tettek a tudósok. A vadállatokkal és a belőlük készült termékekkel való kereskedelem – különösen az illegális, de a legális is – fokozza a kórokozók terjedésének veszélyét.
A Lausanne-i Egyetem (Franciaország) Ökológiai és Evolúcióbiológiai Tanszékének munkatársai a Science-ben közöltek cikket arról, milyen szerepet játszhat a vadállat-kereskedelem a kórokozók és paraziták állatról emberre való terjedésében.
Fotó: 3DMEDISPHERE/SCIENCE PHOTO LIBRA / SKX
Sünök, elefántok, tobzoskák, medvék, sivatagi rókák: a legkülönbözőbb vadon élő állatfajok élő példányai tűnnek fel a világ állatkereskedéseiben és az orvosi kutatóintézetek állatházaiban, a levadászott példányokat pedig trófeaként, népgyógyászati alapanyagként, vagy éppen a húsukért-bundájukért keresik.
- E gyakorlatok legális vagy illegális formájukban az összes emlősfaj mintegy egynegyedét érintik.
A vadállatokkal folytatott kereskedelem veszélyei
A Lausanne-i Egyetem Ökológiai és Evolúcióbiológiai Tanszékén tanító Cleo Bertelsmeier és munkatársai által publikált tanulmány szerzői rámutatnak: a vadkereskedelem és a kórokozók állatról emberre való terjedése közötti kapcsolat legalább a Covid-19 pandémia óta mindenki számára világos. Mint arra emlékezhetünk, az első emberi fertőzések legvalószínűbb forrásának akkor a vuhani állatpiacot sejtették. Ugyanakkor – jegyzi meg Jérôme Gippet, a tanulmány első szerzője – „mostanáig nem készült ezzel kapcsolatban precíz, kvantitatív felmérés”.
A kutatócsoport a legális és illegális vadkereskedelemmel kapcsolatban mintegy negyven évnyi import-export adatot gyűjtött össze, és ezt vetették össze az ismert gazdaszervezet-patogén kapcsolatokkal. Az USA-beli partnerekkel – a Yale University, a Maryland University és az Idaho University munkatársaival – folytatott együttműködés keretében arra az eredményre jutottak, hogy a kereskedelemben szereplő emlősfajok másfélszer akkora eséllyel osztoznak fertőző ágenseiken az emberekkel, mint azok, amelyekkel nem kereskednek. Másképp mondva, a kereskedelemben szereplő fajoknak 50%-kal nagyobb eséllyel van legalább egy az emberrel közös vírusa, baktériuma, gombája vagy parazitája. Az illegális kereskedelemben szereplő állatoknál, illetve az élve forgalmazott állatoknál – például az egzotikus háziállatoknál – ez a kockázat ennél is magasabb.
A szerzők azt az eredményt tartják a leginkább figyelemre méltónak, amely szerint kulcsszerepet játszik az, hogy egy adott faj milyen régóta szerepel a kereskedelemben.
„Minden, a piacon töltött tíz év után átlagosan egy újabb, emberrel közös kórokozóval számolhatunk”
– emelte ki Gippet, aki a Lausanne-i Egyetemen töltött posztdoktorátusa után jelenleg a Fribourg-i Egyetemen dolgozik.
Kiből lehet zéró páciens?
A kutatás vadon élő emlősökkel foglalkozott, vagyis olyan fajokkal, amelyeket az ember nem háziasított, tehát – ellentétben mondjuk a kutyákkal, macskákkal, szarvasmarhákkal vagy tevékkel – nem fejtett ki rájuk szelekciós nyomást. A kereskedelembe bekerülhetnek a vadonból befogott, vagy eleve fogságban szaporított, például a bundájukért tartott egyedek. Olyan fajok is felkerültek a listára, amelyeket csak az utóbbi időben, a közösségi médiában frissen szerzett népszerűségük nyomán kezdtek egzotikus háziállatként tartani. Ilyenek a sivatagi rókák, a vidrák, az afrikai törpesünök, a leopárdmacskák vagy a törpe erszényesmókusok, hogy csak párat említsünk. Az elemzett adatok az élőállatok és az állati eredetű termékek (bunda, bőr, pikkelyek, szarvak stb.) kereskedelmét egyaránt lefedték.
„Fontos világosan érteni: annak, hogy zongorázás közben megfertőződjünk a billentyűk elefántcsont borításától, vagy elkapjunk valamit egy szőrmekabáttól, elenyésző az esélye.
A probléma az ellátási lánc elején jelentkezik: valakinek le kellett vadásznia azt az állatot, aztán valaki lenyúzta, valaki elszállította…”
– magyarázza Gippet, Bertelsmeier pedig hozzáteszi: „A végfogyasztókra nem leselkedik közvetlen veszély, de a fogyasztásukon keresztül mégis közvetett módon előmozdíthatják a kórokozók állatról emberre terjedését. Ezért kell a vásárlási szokásainkat felülvizsgálnunk.”
Új szabályozás kell
Bertelsmeier csoportja eredetileg azért kezdett el a vadállatkereskedelem tanulmányozásával foglalkozni, mert ez a gyakorlat egyben a biológiai inváziók forrása is lehet. A kereskedelmi forgalomban lévő állatfajok egyes egyedei megszökhetnek a fogságból, vagy a gazdáik szabadon engedhetik őket, és ilyenkor a számukra idegen ökológiai környezetben jelentős károkat okozhatnak. A vadkereskedelem ugyanakkor más kockázatokkal is jár, például vadon élő állomány túlzott befogása kiirthatja a természetes populációkat, illetve – és ez áll a most megjelent publikáció középpontjában – az emberrel érintkezésbe kerülve kórokozócsere történhet, ami nemcsak helyi szintű, hanem akár világméretű járványokat is elindíthat. A Covid-19 csak egy a példák sorában; 2003-ban például a háziállatnak árult prérikutyákból szabadult el az a majomhimlővírus, amely az Egyesült Államokban járványt okozott.
A tanulmány eredményei rámutatnak: az állatok és állati eredetű termékek biológiai monitorozását tovább kell fejlesztenünk ahhoz, hogy időben felismerjük a fertőző ágenseket és fel tudjuk mérni az emberre való átkerülésük esélyét. A jelenleg érvényben lévő egyetlen nemzetközi vadkereskedelmi szabályozás, a CITES kizárólag a fajok kihalásának megelőzésére összpontosít.
„Az a megfigyelésünk, miszerint az emberrel való kapcsolatba kerüléstől számítva átlagosan tízévente kerül át egy új kórokozó a vadon élő fajról az emberre, a fizikai kontaktus gyakoriságának fontosságát hangsúlyozza. Ha nem akarjuk, hogy új betegségek üssék fel a fejüket, minimalizálnunk kell a vadon élő fajok egyedeivel való találkozást, ami csak úgy lehetséges, ha csökkentjük a vadkereskedelem teljes volumenét” – szögezi le Gippet.
