Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz 1962-es év egy különösen sötét fejezetet írt az állatkísérletek történetébe. Az Oklahomai Egyetem Orvosi Fakultás kutatói elhatározták, hogy megvizsgálják az LSD hatását egy élő elefántra. A kísérlet főszereplője Tusko volt, az Oklahoma City-i állatkert híres lakója. A kutatók hivatalosan azt akarták megtudni, hogy a hallucinogén szer képes-e mesterségesen előidézni a muszt állapotát, vagyis azt a párzási dühöt, amely a hím elefántokra jellemző.
Warren Thomas pszichiáter és kollégái úgy vélték, hogy ez a kísérlet fontos tudományos eredményekkel járhat. Azonban a kísérlet körülményei már akkor is komoly kérdéseket vetettek fel a tudományos módszertan és az állatok jóléte szempontjából. A kutatók ugyanis nem rendelkeztek megfelelő tapasztalattal az elefántok kezelésében, és a dózis kiszámítása is rendkívül problematikus módon történt.
Fotó: DENIS-HUOT / hemis.fr
A tragikus elefántkísérlet lefolyása
A kutatók 1962 augusztus 3-án hajtották végre a kísérletet, amelynek során Tusko hatalmas adag LSD-t kapott. Az adagolás módja önmagában is megdöbbentő volt: a kutatók egyszerűen átszámították az embereknek adott dózist az elefánt testsúlyára, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a különböző fajok metabolizmusa eltérő módon dolgozza fel a vegyületeket. Ennek következtében Tusko körülbelül 297 milligramm LSD-t kapott, ami az emberi dózis többszázszorosa volt.
Az eredmény azonnal katasztrofálisnak bizonyult. Az elefánt perceken belül összeesett, görcsölni kezdett, és légzési nehézségek léptek fel nála. A pánikba esett kutatók megpróbálták megmenteni az állatot különböző gyógyszerekkel, köztük barbiturátokkal és antipszichotikumokkal, azonban minden erőfeszítésük hiábavalónak bizonyult. Tusko alig másfél órával az injekció beadása után elpusztult, és ezzel a tudománytörténet egyik legellentmondásosabb kísérletének áldozatává vált.
A kísérlet utóélete: tanulságok és viták
A tragédia után a kutatók publikálták eredményeiket, amelyben azt állították, hogy az elefántok „rendkívül érzékenyek" az LSD-re. Azonban ezt a következtetést számos tudós megkérdőjelezte, rámutatva arra, hogy a halál oka valószínűleg nem kizárólag a hallucinogén szer volt. A Tusko megmentésére beadott gyógyszerek kombinációja ugyanis önmagában is végzetes lehetett az állat számára. Továbbá a muszt és a párzási düh tanulmányozása sokkal biztonságosabb módszerekkel is megvalósítható lett volna.
Az Oklahomai Egyetem Orvosi Fakultás kutatóinak munkája máig vitatott marad a tudományos közösségben. A kísérlet rávilágított arra, milyen veszélyeket rejt magában a felelőtlen állathasználat a kutatásban. Érdekes módon későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy más elefántok túlélték az LSD beadását, ami tovább erősíti azt a feltételezést, hogy Tusko halálában a gyógyszerkombináció játszotta a főszerepet. Ez a szomorú eset végül hozzájárult ahhoz, hogy szigorúbb etikai irányelvek szülessenek az állatkísérletek terén.
