Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huMachalniknak nevezték az 58 országból jelentkezett önkénteseket, a csapat gerincét főleg amerikai és brit második világháborús veteránok alkották. Összesen majdnem négyezer férfi és nő tartozott közéjük. A volt katonákra és ellenállási mozgalmak tagjaira azért volt szükség, mert kell tapasztalattal rendelkeztek a harctéren, és azonnal harcba lehetett őket vetni. Az önkénteseket a nemzetközi zsidó szervezetek által vásárolt hajókon, a holokauszt-túlélők között, a brit tengeri blokádot áttörve csempészték Palesztinába, még Izrael megalakulása előtt. A hajó egyike volt a híres Exodus is, amelynek történetéről Leon Uris írt világhírű regényt. Andrew Esensten történész szerint a machalnikok óriási szerepet játszottak a háború sikeres megvívásában.

Fotó: Wikimedia Commons
„Az izraeli hadsereg minden egységében szolgáltak és kulcsfontosságú parancsnoki pozíciókat töltöttek be, gyakran úgy, hogy alig beszéltek héberül.”
Amikor 1949. január 7-én eljött a tűzszünet, a legtöbb machalnik visszatért a saját hazájába. Az új miniszterelnök, Ben-Gurion így búcsúztatta őket:
„A Machal-erők jelentették a diaszpóra legfontosabb hozzájárulását Izrael túléléséhez.”
SS-katona is harcolt Izraelért
Az önkéntesek vegyes brigádjában azonban nem csak a szövetségesek katonái harcoltak. A legkülönösebb machalnik egy német férfi, Ulrich Schnaft volt.
Schnaft örömmel fogadta, hogy a nácik hatalomra kerültek Németországban, és idősebbnek hazudta magát a 17 événél, hogy beléphessen az SS-be. Jugoszláviában már a fegyveres SS-ben, a Waffen-SS-ben harcolt, ahol tiszti rangot kapott. lett belőle. Később megjárta a keleti frontot, majd Olaszországban esett amerikai fogságba. Nem tudtak háborús bűnöket rábizonyítani, ezért két év hadifogság után szabadon engedték.
A szinte teljesen elpusztított Németországba tért vissza. A legtöbb ismerőse halott volt. Kibérelt egy kis lakást, ahol egy holokauszt-túlélő lett a szobatársa. Míg Ulrich éhezett, a túlélőnek mindig volt ennivalója, mert a zsidó szervezetek segítették. Schnaft arra jutott, hogy Németországnak nincs jövője, mert a jövő a zsidóságé.

Fotó: Wiegand / Wikimedia Commons
Zsidó fogoly lesz az SS-katona
Sikerült egy Gavriel Weisman névre szóló hamis igazolványt szereznie. Innentől fogva ő is holokauszt-túlélőnek adta ki magát, és ő is elkezdte kapni a segélyeket.
Miután hallotta, hogy megindult a túlélők vándorlása Palesztinába, a cionista mozgalom segítségével, csatlakozott a tömeghez.
Schnaft felszállt az egyik illegális bevándorlóhajóra, amely Marseilles-ből Palesztina felé tartott, de a britek elfogták, és az összes utast egy ciprusi internálótáborba küldték. A sors iróniája, hogy az SS-tiszt egy szögesdróttal körülvett táborba került, ahol a foglyok zsidók voltak. A táborban csatlakozott a Hagana nevű cionista fegyveres csoporthoz helyi sejtjéhez. Még egy szökési kísérlet is vezetett. A rabtársai később azt mondták:
„Utólag furcsa, hogy gyanúsan sokat tudott az ilyen táborokról.”
Az SS tagja belép az izraeli hadseregbe
Schnaft végül eljutott Izraelbe, és belépett a Haganából megalakított hadseregbe. A szervezetben hamar felismerték a katonai képzettségét, és azonnal a frontra küldték a függetlenségi háborúban. Itt egy alkalommal 11 egyiptomi katonát megölt a keleti front veteránja.
Schnaft a háború után nem szerelt le, hanem az izraeli tüzérségben kért beosztást. A célja az álma, hogy előléptessék és tiszt lehessen belőle. Évekig tartó kemény kiképzés után sikeresen elvégezte a tiszti tanfolyamot.
„Az volt az álma, hogy izraeli tábornok lesz belőle.”
Lebukik a Waffen-SS katona
A kinevezésekor újdonsült tiszttársaival együtt ünnepelt. A társaság teljesen lerészegedett, Schnaft-tal az élen, aki akkoriban már masszívan ivott. „Weisman” felállt az asztal tetejére, elővett magáról egy fényképet, amelyen Waffen-SS egyenruhában szerepelt, és kiabálni kezdett:
„Hozzátok hasonló embereket is öltem a háborúban!”
Amikor másnap kihallgatásra rendelték, azt állította, hogy az SS-egyenruha egy purimi jelmez volt. A felettesei nem tudták, mit gondoljanak. Az, hogy egy izraeli tiszt valóban az SS-ben szolgált volna, abszurdnak tűnt, ugyanakkor az egész ügy túl furcsa volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják. Ezért végül Schnaftot elbocsátották, mielőtt tisztként szolgálhatott volna. A volt SS-katonában ekkor feltámadt a gyűlölet a zsidók ellen.
Visszatérés Németországba
Schnaft Askelón városába költözött, ahol elcsábította a főbérlője feleségét. A nő vele tartott Nyugat-Németországba is, ami sok lehetőséggel kecsegtetett a gazdasági fellendülés és az újjáépítés időszakában. Közvetlenül nem utazhattak, mert Izrael akkor még bojkottálta a diplomáciai kapcsolatokat Bonn-nal. A pár Olaszországban szállt partra, hogy onnan tovább utazzanak, de az olasz hatóságok megtagadták tőlük a belépés engedélyezését az izraeli útlevelük miatt.
Schnaft ekkor megpróbált visszatérni Izraelbe, de oda sem engedték vissza. Amikor a kikötőből felhívta a német nagykövetséget, nem hitték el a történetét. Schnaft hazátlan lett, ráadásul a barátnője is elhagyta.
Egyiptomi kém lesz az izraeli SS-katona
Miután elfogyott a pénze, Schnaft úgy döntött, hogy az izraeli katonai titkokkal fog kereskedni, hiszen jól ismerte az izraeli hadsereg működését. Az 1950-60-as években Egyiptom volt Izrael egyik fő ellensége, így Schnaft felvette a kapcsolatot a genovai egyiptomi konzulátussal, és felajánlotta, hogy átadja az ismereteit, cserébe Egyiptom juttassa vissza Németországba.
Nasszer egyiptomi elnök, aki jó kapcsolatokat ápolt a volt nácikkal, Kairóba vitette Schnaftot, ahol propagandafotót is készítettek a férfiról hagyományos egyiptomi öltözetben. Schnaft itt valóban mindent, amit tudott, de az egyiptomi titkosszolgálat emberei hamar rájöttek, hogy ez a tudás nem értékes, és hogy a férfi hazudott a rangjáról.
Ennek ellenére két hét múlva repülőre ültették és elküldték Németországba.
Az izraeli bosszú
Schnaft a nagynénje gyógyszertárában kapott munkát. Élhetett volna boldogan, amíg meg nem hal, de nem bírt magával. Felhívta a volt barátnőjét és elmesélte neki az egész történetet. A nő megdöbbent azon, hogy egy náci szeretője volt, és azonnal továbbadta a hírt az elhagyott férjének. A férj pedig az izraeli katonai hírszerzést értesítette az ügyről.
Az izraeli kormányt felháborította, hogy egy Waffen-SS katona zsidónak adta ki magát. A Moszad először Schnaft likvidálására kapott engedélyt, de később a férfi elfogása lett a cél.
Ehhez klasszikus csapdát állítottak: egy ügynöknő elcsábította Schnaftot, majd bemutatta egy „barátjának”, aki iraki tisztnek adta ki magát. A barát természetesen Moszad-ügynök volt, de Schnaft bekapta a horgot, és egy hosszú antiszemita előadás után jelentkezett iraki kémnek.
A barát beleegyezett, és utasította a német férfi, hogy repüljön Tel-Avivba. A fedőtörténet szerint mire megérkezik, az irakiak már várni fogják a repülőtéren, elintézik, hogy beléphessen az országba, és megkezdheti a kémkedést.
Schnaft a megbeszélt napon megérkezett Tel-Avivba. Amikor beszállt az „iraki” autóba, egy ügynök pisztolyt nyomott a tarkónak:
„Üdv újra, Gavriel. Vagy inkább Ulrich Schnaftnak szólítsalak?”
A volt SS-katonát nem sokkal később bíróság elé állították, de nem tudtak háborús bűnöket rábizonyítani. Az Egyiptom számára végzett kémkedésért hét év börtönre ítélték. Végül öt év múlva szabadon bocsátották, azzal a feltétellel, hogy soha többé nem tér vissza Izraelbe.
Újra zsidó lett az SS-katona
A történet azonban itt nem ért véget. Ulrich Schnaft Németországban evangélikus lelkész lett, és Izrael lelkes támogatója. A férfi megházasodott, született egy lánya, és egyes információk szerint a család zsidó szokások illetve vallási rituálék szerint élt. Schnaft lánya később Izraelbe költözött, Ulrich pedig engedélyt kért az izraeli kormánytól, hogy meglátogathassa. Az engedélyt elutasították, ennek ellenére úgy tudni, hogy a volt SS-katona akkoriban kétszer is járt Izraelben.
- Ulrich Schnaft végül 2013-ban halt meg. Az unokái máig abban a hitben vannak, hogy a nagyapjuk holokauszt-túlélő volt, és az egész náci történet csak fantazmagória.