Közeli óceánbolygón keresték az idegeneket – megérkezett az eredmény

Csillagászok egy csoportja mesterséges, keskenysávú rádiójeleket keresett egy tőlünk 124 fényévre található exobolygón. A célpont a K2-18b volt, amelynek megfigyelése során a kutatók továbbfejlesztették a jövőbeli keresésekhez szükséges adatelemzési módszereket.

A K2-18b az utóbbi időben került a figyelem középpontjába, mivel a James Webb űrteleszkóp adatai alapján a légköre nagy mennyiségű szén-dioxidot és metánt tartalmaz. A vörös törpecsillagának lakhatósági zónájában keringő bolygó egy úgynevezett hiceáni világ lehet, ami azt jelenti, hogy hidrogénben gazdag légköre alatt folyékony vízből álló globális óceán húzódhat. 

A K2-18b szuperföld illusztrációja
Fotó: HANDOUT / University of Cambridge

Idegenek keresése a K2-18b-n: két rádióteleszkóp közös munkája

A Földön kívüli intelligencia keresésével (SETI) foglalkozó kutatók egyidejűleg használták az új-mexikói VLA és a dél-afrikai MeerKAT rádióteleszkópokat a csillagrendszer megfigyelésére. Mivel az említett teleszkópok által észlelt jelek többsége a földi emberi tevékenységből származik, a hatalmas adatmennyiség feldolgozásához és a csillagászati jelek elkülönítéséhez fejlett szűrőszoftverekre volt szükség – ismerteti a technikát az arXiv tudományos portál. 

Így lehet hatékonyan kiszűrni a földi interferenciát

A kutatók a lehetséges technoszignatúrák keresésekor több különböző módszerrel szűrték az adatokat. 

1. Elsőként maszkolással kizárták azokat a frekvenciasávokat, amelyek a földi interferencia miatt köztudottan erősen szennyezettek. 
2. Ezt követően eltávolították azokat a jeleket, amelyek nem mutattak Doppler-eltolódást, mivel ez azt jelezte, hogy a forrásuk a Földön van. Emellett a túl alacsony és a túl magas jel-zaj arányú adatokat is kiszűrték, 
3. végül pedig többsugaras elemzést alkalmaztak annak érdekében, hogy azonosítsák a kizárólag a célpont irányából érkező jeleket. 

Mi lett a keresés végeredménye?

A megfigyelési időszak alatt befogott több millió potenciális jel közül egyetlen technológiai eredetű nyom sem jutott át a szűrőkön, így nem találtak egyértelműen a bolygóról érkező mesterséges rádiójelet. A megfigyelés során ugyanakkor sikerült meghatározni egy lehetséges idegen jeladó maximális teljesítményét, és az új adatszűrő program is kiválóan vizsgázott. E módszertani tapasztalat kulcsfontosságú lesz a jövőben, amikor a még nagyobb teljesítményű rádióteleszkópok, mint például a Square Kilometer Array, megkezdik a hatalmas adatmennyiségek gyűjtését.