Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Minden eddiginél erősebb statisztikai bizonyítékot találtak egy új égitest létezésére Naprendszerünk peremén. A szakemberek szerint a kilencedik bolygó jelenléte adhat magyarázatot a távoli, instabil objektumok rendezett mozgására.
A tudósok már 2015-ben felfigyeltek egy rendkívül érdekes jelenségre, amikor a Caltech két csillagásza észrevette, hogy több távoli égitest szokatlanul csoportosul. Bár ezt akkoriban sokan egyszerű statisztikai hibának gondolták, a legújabb szimulációk egyértelműen megerősítették a korábbi gyanút. Az új eredmények alapján a rejtélyes kilencedik bolygó hatalmas gravitációs ereje terelheti egybe ezeket a messzi égitesteket.
Fotó: Google Gemini AI
Hogyan rejtőzhetett el eddig a kilencedik bolygó?
Bár meglepően hangzik, a modern csillagászat számára gyakran könnyebb feladat egy távoli csillag körül keringő planétát megtalálni, mint a saját Naprendszerünkben rábukkanni egy újabb égitestre. A távoli bolygókat leginkább a csillaguk fényének apró, ismétlődő elhalványulásából veszik észre az úgynevezett tranzit módszer segítségével. Egy másik jól bevált eljárás a csillag apró mozgásának, "ingadozásának" megfigyelése, amelyet a körülötte keringő bolygók gravitációs hatása okoz.
Ezekkel a technikákkal a csillagászok már több ezer exobolygót fedeztek fel az elmúlt évtizedek során, miközben a saját Naprendszerünkben továbbra is csupán nyolc bolygót ismerünk.
A Neptunusz és a klasszikus bolygókutatás
A Naprendszer ismert bolygóit a történelem során két fő módszerrel találták meg:
- vagy egyszerű vizuális megfigyeléssel,
- vagy más égitestek pályájában fellépő zavarok észlelésével.
A Vénuszt, a Merkúrt, a Szaturnuszt, a Jupitert és a Marsot viszonylag könnyen, szabad szemmel is azonosították. Később, 1781-ben az Uránuszt egy távcsöves felmérés során vették észre. A Neptunusz felfedezése azonban már egy teljesen más, matematikai számításokon alapuló módszerrel történt.
A tudósok ekkor észlelték, hogy az Uránusz pályája eltér a fizikai modellek által megjósolttól, amiből sikeresen levezették egy másik nagy tömegű bolygó gravitációs hatását és annak várható helyzetét.
Furcsa pályán mozgó Neptunuszon túli égitestek
A szóban forgó 2024-es tanulmány szerzői a Neptunuszon túli égitestek mozgását vizsgálták meg minden eddiginél alaposabban. Kifejezetten azokra a hosszú keringési idejű, instabil objektumokra fókuszáltak, amelyek időről időre keresztezik a nyolcadik bolygó pályáját. Ezek az égitestek napközelben nagyjából 15-30 csillagászati egységre találhatók tőlünk. A kutatók olyan összetett számítógépes szimulációkat végeztek, amelyekbe a galaktikus árapályt és az elhaladó csillagok gravitációs hatását is beépítették.
Az eredmények egyértelműen rámutattak: egy nagy tömegű égitest jelenléte magyarázza meg a legjobban ezeknek a távoli objektumoknak a stabil állapotát.
Mit hoznak a jövőbeli kutatások?
Bár az új kutatás rendkívül erős bizonyítékokkal szolgált, az elemzés alapján a bolygó pontos helyét egyelőre nem sikerült meghatározni az égen. A kutatók azonban rendkívül bizakodóak, így jó eséllyel már nem kell sokat várnunk a végső válaszokra. Hamarosan megkezdi működését a Vera Rubin Obszervatórium, amely szigorú, gyakorlati tesztnek veti majd alá a felállított elméletet. A szakemberek remélik, hogy ez a küszöbön álló felfedező fázis kritikus felismeréseket hoz majd a Naprendszer külső peremének sokat kutatott rejtélyeiről.
A tudományos eredményeket részletező tanulmányt a The Astrophysical Journal Letters című szakfolyóiratban publikálták.
