Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz évek múlásával a szervezetünkben nemcsak a zsírszövet mennyisége változik meg, hanem annak elhelyezkedése is átrendeződik. Az öregedés folyamata során a zsír a bőr alóli, kevésbé ártalmas területekről egyre inkább a hasüreg mélyére vándorol. Ez a veszélyes hasi zsír, ismertebb nevén a zsigeri zsír közvetlenül a belső szerveket veszi körül, jelenléte pedig súlyos egészségügyi kockázatot hordoz, mivel szoros összefüggésbe hozható a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a cukorbetegség kialakulásával.

Fotó: PIA BAYER / DPA
Miért jelent ekkora kihívást a zsigeri zsír eltüntetése?
A hagyományos súlycsökkentő módszerek ritkán hoznak áttörést a hasi elhízás ellen, mivel azok általában az össztömeget csökkentik, nem pedig célzottan a hasüregi raktárakat célozzák meg. Idősebb korban az általános fogyókúra ráadásul kockázatos is lehet, hiszen a zsírral együtt az izomtömeg is leépülhet, aminek a megtartása kulcsfontosságú a mozgásképesség megőrzéséhez. A szakemberek azonban felfedezték, hogy a hormonális változások döntő szerepet játszanak ebben a kedvezőtlen testi folyamatban.
A kutatás rávilágított, hogy a tesztoszteron szintje közvetlen összefüggést mutat azzal, miként alakul át a zsírszövet eloszlása a szervezetben az idő előrehaladtával.
Tesztoszteron és mozgás a sikeres felépülésért
Egy átfogó vizsgálat keretében 66 olyan, 65 év feletti hölgyet kísértek figyelemmel, akik éppen egy súlyos csípőtörésből gyógyultak fel. Ez a sérüléstípus rendkívüli veszélyt jelent az idősebb korosztályra: a nőknél háromszor gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál, és az önálló életvitel elvesztésének egyik legfőbb oka. A kísérlet során minden résztvevő professzionálisan irányított edzésprogramot végzett, a csoport egyik fele azonban kiegészítő kezelésként hormontartalmú gélt is alkalmazott.
Kevesebb veszélyes hasi zsír, jobb életminőség az öregedés során
A hat hónapig tartó program végén a szakértők jelentős különbségeket tapasztaltak a két csoport között. Noha a teljes testzsír szintje mindkét esetben hasonló maradt, a zsírszövet eloszlása látványosan eltért: a gélt használó alanyoknál célzottan csökkent a mélyen fekvő, káros zsírréteg aránya. Ezzel szemben a kontrollcsoport tagjainál növekedett a hasüregi zsír mennyisége, ami a sérülések utáni kényszerű inaktivitás és az öregedési folyamat tipikus kísérőjelensége.
Ez az új orvosi megközelítés rendkívül ígéretes stratégia lehet a rehabilitációban, hiszen lehetőséget ad a betegeknek, hogy egy súlyos balesetet követően is megőrizzék egészségüket és hosszú távon javítsák életminőségüket.