Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huEgy kevéssé ismert, rovarok által terjesztett kórokozó a hivatalos adatoknál jóval több fertőzést okozhatott Latin-Amerikában és a Karib-térségben. Az Oropouche-vírus 1960 óta akár 9,4 millió embert is megfertőzhetett, ám mivel a betegség gyakran enyhe lefolyású vagy teljesen tünetmentes maradt, az esetek jelentős része nem került be a járványügyi nyilvántartásokba.
Bár az Oropouche korábban nem tartozott a legismertebb vírusok közé, a helyzet 2023-ban megváltozott, amikor Brazíliában kiterjedt járvány robbant ki. Több tízezer fertőzést jelentettek, és 2024-ben megerősítették az első halálesetet is az országban. A kórokozó időközben túllépett hagyományos, amazóniai elterjedési területén, amivel a nemzetközi egészségügyi szervezetek figyelmét is magára vonta.
Fotó: RUSLANAS BARANAUSKAS/SCIENCE PHO / RBU
A hivatalos adatoknál jóval több fertőzést okozhatott az Oropouche-vírus
A Nature Medicine és a Nature Health folyóiratokban megjelent két tanulmány szerint az Oropouche-vírus sokkal szélesebb körben terjedhetett, mint ahogy azt a bejelentett esetek alapján eddig feltételezték. Eredményeikhez a kutatók matematikai modellezést alkalmaztak, valamint korábbi járványügyi adatokat és vérbanki mintákat elemeztek.
Ezek alapján úgy becsülik, hogy 1960 óta mintegy 9,4 millió ember fertőződhetett meg Latin-Amerikában és a Karib-térségben – ebből csak Brazíliában nagyjából 5,5 millió eset történhetett.
A betegség tünetei a dengue-lázhoz hasonlítanak. Bár az esetek többsége enyhe, előfordulhatnak súlyos szövődmények is: ilyen az agyhártyagyulladás, a vetélés, a májkárosodás, illetve – ha a vírus az anyáról átterjed a magzatra – a mikrokefália.
José Luiz Proença Módena, a Campinasi Állami Egyetem kutatója szerint ezer diagnosztizált esetből körülbelül egy vezet súlyos szövődményhez. Ez az arány közegészségügyi szempontból kifejezetten indokolttá teszi a vírus szorosabb megfigyelését.
Manausban rengeteg eset maradhatott rejtve
A kutatók szerint Manaus, az Amazonas térségének legnagyobb városa a 2023–2024-es járvány egyik fontos gócpontja volt. Becsléseik alapján ebben az időszakban körülbelül 300 ezer ember fertőződhetett meg a városban, ami az igazolt esetek csaknem 260-szorosa.
Ezt a széles körű terjedést a vérminták vizsgálata is alátámasztja: míg a vírus elleni antitestek aránya a lakosság körében 2023 novemberében még 11,4 százalék volt, egy évvel később már 25,7 százalékra emelkedett.
William de Souza, a Kentucky Egyetem kutatója szerint a regisztrált adatok pontatlanságának több oka is volt.
- Egyrészt sok fertőzés tünetmentes vagy enyhe lefolyású maradt, így ezeket egyáltalán nem diagnosztizálták.
- Másrészt a vírus már azelőtt csendben terjedhetett a városi központok peremvidékein, hogy kiterjedt járványként azonosították volna.
A statisztikákat az is torzítja, hogy a távoli amazóniai területeken nehézkes az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. Előfordul, hogy egyes betegeknek több mint 24 órát kell utazniuk ahhoz, hogy orvoshoz jussanak, ami tovább növeli a felderítetlen esetek számát.
Miért terjed a vírus sokkal gyorsabban vidéken?
Az Oropouche-vírust elsősorban nem a dengue-lázat, a Zikát vagy a chikungunyát terjesztő Aedes aegypti szúnyog adja át, hanem egy apró vérszívó, a Culicoides paraensis nevű törpeszúnyog.
Mivel ez a rovar nem állóvízben szaporodik, hanem nedves, szerves anyagokban gazdag talajba rakja petéit, a betegség leginkább vidéki, erdős és párás környezetben fordul elő. A kutatók adatai is ezt támasztják alá: a kórokozó a vidéki területeken tizenegyszer gyakrabban bukkant fel, mint a városokban.
Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a hagyományos városi szúnyogirtási módszerek nem feltétlenül hatékonyak az Oropouche-vírus megfékezésében. Az utcák és terek permetezése nem sokat ér, ha a kórokozót terjesztő rovar elsősorban az erdős területeken és a városperemi növényzetben él.
Egy új vírusváltozat is segíthette a terjedést
A kutatók szerint a járvány erőteljes visszatérésére nem csupán a környezeti tényezők adnak magyarázatot.
A vizsgálatok során ugyanis azonosítottak egy új vírustörzset, amely úgynevezett reasszortációval jöhetett létre.
Ez a folyamat akkor megy végbe, amikor két különböző vírus egyidejűleg fertőzi meg ugyanazt a sejtet, genetikai anyaguk pedig összekeveredik.
Az így kialakuló új változat nemcsak hatékonyabban szaporodhat, de a korábbi fertőzésekből származó antitestek is sokkal nehezebben tudják semlegesíteni.
Érdekesség ugyanakkor, hogy a szakemberek megfigyelései szerint az 1980-as években megfertőződött emberek antitestjei még képesek voltak felvenni a harcot ezzel az újabb vírustörzzsel is. Ez a jelenség egy tartósabb keresztvédettség meglétére utal, ami a jövőbeli oltási stratégiák kidolgozása szempontjából lényeges lehet.
Pontosabb megfigyelésre lenne szükség
A két tanulmány közös konklúziója, hogy nem lehet minden ízeltlábúak által terjesztett vírus ellen pontosan ugyanazokkal a módszerekkel védekezni. Mivel a Culicoides paraensis teljesen más környezetben él és eltérően terjed, mint az Aedes szúnyogok, a jelenlegi járványügyi megfigyelőrendszerek valószínűleg alábecsülik a betegség tényleges kiterjedését.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a vizsgálatokat feltétlenül ki kell terjeszteni a nagyvárosok határain túli területekre is.
- Ehhez folyamatos szerológiai szűrésekre,
- a vérbankok korai előrejelző rendszerként történő alkalmazására,
- valamint modern digitális és genomikai eszközök bevonására van szükség.
Ezenfelül elengedhetetlen a laboratóriumi tesztelési kapacitások decentralizálása is, hogy a távolabbi, elszigeteltebb régiókban is gyorsabban felismerhessék a fertőzéseket.
