Meglepő magyarázat született az Etna különös lávájára

Európa legaktívabb tűzhányóját egy olyan ritka magmamechanizmus táplálja, amelyet korábban csak kisebb méretű, tenger alatti vulkánoknál figyeltek meg. A felfedezés magyarázatot adhat arra, honnan kapja az Etna a kitöréseihez szükséges, alkáli fémekben gazdag lávát.

A 3400 méter magas, több mint félmillió éves Etna a legtöbb rétegvulkántól eltérően alkáli fémekben dús lávát bocsát ki. Ráadásul jóval nagyobb mennyiségben termeli ezt a lávatípust, mint amennyi a normális folyamatok alapján lehetséges lenne. A szakemberek hosszú ideig nem találtak kielégítő magyarázatot a vulkán kialakulására és a magma pontos forrására.

Az Etna legújabb kitörése július 5-én
Fotó: SALVATORE ALLEGRA / ANADOLU

Az Etna eltér a hagyományos vulkántípusoktól

A vulkánok általában háromféleképpen alakulhatnak ki: 

• létrejöhetnek a távolodó kőzetlemezek mentén, 
• az alábukási (szubdukciós) övezetekben, 
• vagy a lemezek belsejében található forrópontok felett. 

Utóbbi területeken a túlhevült köpenyanyag a felszínre emelkedve olyan pajzsvulkánokat hoz létre, mint amilyenek Hawaiit is alkották. Bár az Etna egy alábukási övezet felett helyezkedik el, lávájának kémiai összetétele mégis a forrópontos vulkánokéra hasonlít – holott a közelében nincsenek ismert forrópontok.

A Lausanne-i Egyetem Sébastien Pilet vezette kutatócsoportja az Etna elmúlt 500 000 évéből származó lávamintáit vizsgálta meg. Az elemzésekből kiderült, hogy a láva összetétele a tektonikus változások ellenére is végig meglepően állandó maradt. 

Mindez azt mutatja, hogy az Etna nem frissen képződő magmát használ a kitöréseihez.

Honnan érkezik a magmautánpótlás?

A vizsgált adatok alapján az Etna egy már meglévő magmaforrásból kap lassú utánpótlást. Ez a magmatömeg a felső köpeny és a tektonikus lemezek határán rekedt meg, nagyjából 80 kilométeres mélységben. Ahogy az Afrikai-lemez az Eurázsiai-lemez alá bukik, a felső köpeny zsebeiben megbúvó magma a kéreg repedésein keresztül a felszínre préselődik. A folyamat leginkább ahhoz hasonlít, mint amikor vizet facsarnak ki egy szivacsból.

Ezt a jelenséget a tudomány úgynevezett petit-spot vulkanizmusnak nevezi, amelyet 2006-ban írtak le először. Az Etna a hatalmas méretei miatt igazi kivételnek számít ebben a kategóriában, a petit-spot vulkánok ugyanis általában aprók, magasságuk ritkán haladja meg a néhány száz métert.

A veszélyek pontosabb felmérése

A kutatás eredményeit a Journal of Geophysical Research: Solid Earth című folyóiratban tették közzé. Az új adatok nemcsak a vulkanológia számára fontosak, hanem közvetlenül segíthetik a környező települések lakosságának védelmét is. Az Etna ugyanis veszélyes közelségben található a több százezer lakosú Catania és Messina városához.

Az Etna legújabb kitörése

Ahogy arról az Origo is beszámolt, az Etna vasárnap reggel ismét kitört, sűrű hamu- és füstoszlopot lövellve a magasba. A felszálló hamufelhő miatt biztonsági okokból repülőjáratokat is törölni kellett.