Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huLétezik egy élőlény, amely akár öt évet is képes kibírni táplálkozás nélkül. Az óriás ászkarákok kivételes módon alkalmazkodtak a zord mélytengeri viszonyokhoz: hatalmas gyomruk és lassú anyagcseréjük segíti őket abban, hogy éveket is átvészeljenek egyetlen falat nélkül.
Mivel a tengerek mélyén rendkívül szűkös az élelem, az ott élő állatoknak hosszú, ínséges időszakokra kell berendezkedniük. Éppen ezért meglepő, hogy az óriás ászkarákok ilyen hatalmasra nőnek – a termetesebb példányok akár egy focilabdánál is méretesebbek lehetnek. A folyamatos koplalás és a tekintélyes testalkat közötti látszólag feloldhatatlan ellentmondás a kutatók fantáziáját is megmozgatta, így elkezdték vizsgálni, miként maradhat életben ez a faj egy ennyire kiszámíthatatlan élettérben.
Fotó: INSTITUTE OF OCEANOLOGY OF THE C / XINHUA
Az óriás ászkarák titka: nagy gyomor, lassú anyagcsere
A rejtély felderítése érdekében a Kínai Tudományos Akadémia munkatársai két mélytengeri ászkarákfajt vizsgáltak meg: az egyik mintegy 898 méteres, míg a másik nagyjából 300 méteres mélységben honos. A kutatók genetikai, anatómiai és élettani adatokat elemeztek, emellett részletesen tanulmányozták az ízeltlábúak viselkedését is.
Az eredmények alapján a megfigyelt állatok egy kétlépcsős stratégiára építenek:
amikor táplálékhoz jutnak, valósággal habzsolnak, ezt követően pedig drasztikusan visszafogják az energiafelhasználásukat.
Ebben kulcsszerep jut a hatalmas gyomruknak, amely a testük térfogatának nagyjából kétharmadát teszi ki.
A példányok teli gyomrában erősen lebontott, iszapszerű táplálékot találtak. Bár a szakértők viszonylag kevés emésztőbaktériumot azonosítottak benne, szép számmal mutattak ki olyan mikrobákat, amelyek a zsírraktározásért felelnek. Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy az állatok képesek jelentős tartalékokat felhalmozni.
Egy különleges gén is segítheti a túlélést
Az óriás ászkarákok génkészletében azonosítottak egy ND1 nevű szakaszt is, amely eredetileg egy szimbiotikus baktériumfajból kerülhetett át az ízeltlábúak DNS-ébe. Ez a gén az anyagcserében játszhat fontos szerepet. A megfigyelések szerint az ND1 működését epigenetikai folyamatok szabályozzák, vagyis a gén aktivitása a DNS nukleotidsorrendjének tényleges módosulása nélkül is képes változni.
A kutatók azt is megvizsgálták, milyen hatást gyakorol az ND1 a zebradániók, a fonálférgek és az emberi sejtek működésére. Kiderült, hogy normál hőmérsékleten a gén felgyorsította az anyagcserét, és rontotta az éhezés elviselésének képességét. Hideg környezetben viszont épp az ellenkezőjét váltotta ki: ilyenkor jelentősen visszafogta az energiafelhasználást és a sejtek energiaközpontjainak, a mitokondriumoknak a működését.
Amikor a zebradániók génállományába beillesztették az ND1-et, a halak hidegben 37 százalékkal jobban bírták a koplalást.
A vizsgált gén tehát kulcsfontosságú a zord, fagyos mélytengeri környezetben, mivel lehetővé teszi az extrém energiatakarékos életmódot.
A mélytengeri élet kompromisszumai
Mindezek alapján egyértelmű, hogy az óriás ászkarákok túlélését a tápanyaghiányos közegben egy összetett stratégia garantálja: a hatalmas élelemraktározó kapacitás, a takaréklángon tartott anyagcsere, valamint az energiafelhasználást szabályozó genetikai folyamatok együttesen segítik őket.
A tanulmány egyúttal arra is rávilágít, hogy a mélytengeri fajok alkalmazkodása komplex, többszintű folyamat. A szélsőséges környezethez ugyanis nemcsak egyedi testfelépítésükkel, hanem speciális anyagcseréjükkel és a belső génszabályozásukkal is tökéletesen képesek igazodni.
- A bámulatos élőlényről részletesebben a Cell című tudományos folyóiratban lehet olvasni.
