Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huKülönös plazmahullámokat rögzített a Naprendszer második legnagyobb bolygójának közelében a Cassini űrszonda. A jeleket sikerült hallható hanggá alakítani, így egyedülálló bepillantást nyerhetünk a Szaturnusz körüli térség elektromágneses folyamataiba.
A Szaturnusznál rögzített felvétel elsőre hátborzongatónak tűnhet, de fontos megjegyezni, hogy az űrben nincs a levegőhöz hasonló hangvezető közeg. A Cassini által rögzített jelek így olyan elektrosztatikus plazmahullámok voltak, amelyek a világűr vákuumában is képesek továbbterjedni.
Fotó: ATLAS PHOTO ARCHIVE/JPL/NASA / Nurphoto
A Szaturnusz és holdja között terjedő hullámok
Küldetésének utolsó szakaszában, 2017-ben a Cassini rendkívül közel került a Szaturnuszhoz, így olyan méréseket is el tudott végezni, amelyek korábban nagyobb távolságból nem lettek volna megvalósíthatók. A végső becsapódás előtt két héttel a szonda RPWS nevű műszere plazmahullámokat észlelt a Szaturnusz és az Enceladus között.
A felfedezés azért kiemelkedően fontos, mert most először mutatták ki, hogy plazmahullámok áramlanak a Szaturnusz és holdja között. Ez a jelenség segít megérteni a bolygó, a gyűrűk és az Enceladus bonyolult kapcsolatát.
Ali Sulaiman, az Iowai Egyetem bolygókutatója szerint az Enceladus egyfajta miniatűr generátorként kering a Szaturnusz körül, és folyamatosan energiát termel. Erre a bolygó plazmahullámok formájában reagál. A hullámok a két égitestet összekötő mágneses erővonalak mentén haladnak, és több százezer kilométer távolságot tesznek meg.
Hogyan lett a plazmahullámból hang?
Bár a Cassini által rögzített jelek a valóságban nem hangok, a plazmahullámok frekvenciája pont beleesik abba a tartományba, amelyet az emberi fül is érzékel. Ennek köszönhetően a kutatók hallható hanggá tudták alakítani az adatokat.
A 16 percnyi mérést végül 28,5 másodpercbe sűrítették.
Az eredmény egy furcsa, kattogó, süvítő hangsor, amely előbb elmélyül, majd újra magasabbá válik.
Hasonló jeleket már korábban, az Enceladus megközelítésekor is rögzítettek, de ez volt az első alkalom, hogy közvetlenül a Szaturnusznál – és nem a holdnál – észlelték őket.
A Cassini adatai ma is tartogatnak meglepetéseket
Bár a Cassini küldetése 2017-ben, a szonda megsemmisülésekor véget ért, az általa gyűjtött hatalmas adatmennyiség feldolgozása a mai napig zajlik.
A mostani eredmények új megvilágításba helyezték a bolygó és az Enceladus kapcsolatát, miközben megmutatták, milyen elképesztően összetett és különleges a Szaturnusz körüli elektromágneses környezet.
Az eredményeket a Geophysical Research Letters című tudományos folyóiratban publikálták.
Az Enceladus a rendszer egyik legkülönlegesebb, geológiailag aktív holdja. A Szaturnusz kiterjedt mágneses mezejében található, és vízgejzírjei az óriásbolygó egyik gyűrűjét táplálják.