Kideríthették, mi szabadította ránk a COVID-19-világjárványt

Az utóbbi idők legnagyobb világjárványát, a COVID-19-pandémiát egy állatról emberre átugrott koronavírus okozta. Ahhoz, hogy a jövőben hasonló egészségügyi katasztrófák ne következhessenek be, meg kell ismernünk, milyen molekuláris tényezők állnak a kórokozók gazdaváltásának hátterében. Mint kiderült, már egyetlen aminosavnyi eltérés is jelentősen befolyásolhatja a vírus viselkedését.

A Kaliforniai Egyetem San Franciscó-i kampuszának (UCSF) Kvantitatív Biotudományi Intézete, a Mount Sinai Icahn Orvostudományi Egyetem, a párizsi Pasteur Intézet és a Fred Hutchinson Rákkutató Központ munkatársai a COVID-19-et okozó SARS-CoV-2-t egy közeli rokon denevér-koronavírussal, a RaTG13-mal hasonlították össze. Utóbbi denevéreket fertőz, de nem ismert, hogy emberekben is betegséget okozna. A vizsgálat során nagy patkósdenevérből származó, laboratóriumban tenyésztett tüdősejtvonalat használtak. A kutatók azt figyelték, hogyan viselkedik a két vírus denevér- és emberi tüdősejtekben, és miként hatnak az immunrendszer fehérjéire. 

Megtalálhatták azt az apró változást, ami a koronavírust veszélyessé tette az ember számára
Fotó: DESIGN CELLS/SCIENCE PHOTO LIBRA / DCE

A kutatók figyelmét leginkább egy ORF9b nevű vírusfehérje keltette fel. A fehérje SARS-CoV-2-ben és RaTG13-ban található változatai a mintegy száz aminosavból csupán egyetlenegyben térnek el egymástól. 

Ez az apró különbség azonban drasztikusan megváltoztatja a vírus és az immunrendszer kölcsönhatását. 

Eltérően reagálnak az ember és a denevér sejtjei a vírusra

Az emberi tüdősejtekben a SARS-CoV-2 ORF9b fehérjéje leállított egy fontos immunológiai riasztórendszert, megkönnyítve ezzel a vírus szaporodását. A denevérek tüdősejtjeiben viszont a RaTG13 változata épp az ellenkező hatást váltotta ki: egy olyan immunfehérjét aktivált, amely segített kordában tartani a kórokozót. 

A kutatók szerint mindez arra utal, hogy ugyanannak a fehérjének a legapróbb eltérései is teljesen más következményekkel járhatnak a különböző fajok esetében. 

Időben azonosítani akarják az emberre potenciálisan veszélyes állati vírusokat

A tanulmány vezető szerzője, Nevan J. Krogan szerint olykor az első látásra jelentéktelennek tűnő genetikai változásokon is múlhat, hogy egy állati vírus képes-e alkalmazkodni az emberhez. A kutató úgy fogalmazott: a fehérjeszintű kölcsönhatások feltérképezése segíthet felismerni azokat a molekuláris mintázatokat, amelyek az átterjedés kockázatára utalnak. 

A fő cél az, hogy még időben azonosítsák azokat az állati vírusokat, amelyek később az emberre is veszélyessé válhatnak. 

Az eredményeket a Cell Host & Microbe című tudományos folyóiratban közölték.