Világszerte hallották az emberek a rejtélyes, zümmögő hangot: végre megtalálták a magyarázatot a tudósok

Először az 1970-es években lett beszéd témája a rejtélyes hang, de magyarázatot nem találtak rá. A tudósok most megállapították, hogy a zümmögő hang lehet nem kívülről, hanem belülről jön.

Évtizedek óta a világ minden táján emberek számolnak be arról, hogy furcsa, mély háttérzajt hallanak, amelyet a környezetükben senki más nem vesz észre. A jelenség, amelyet egyszerűen csak „The Hum”, az az zümmögő hang néven ismernek, rendszeresen felbukkan a világ legrejtélyesebb megoldatlan rejtélyeinek listáján, sőt dokumentumfilmeket is inspirált, amelyek egyszer s mindenkorra megpróbáltak a végére járni a dolognak.

Világszerte hallották az emberek a rejtélyes, zümmögő hangot. (Képünk illusztráció) Fotó: Shutterstock

Az évek során az elméletek az ipari zajszennyezéstől egészen addig terjedtek, hogy egyes emberek szokatlanul érzékeny hallással rendelkeznek. Egy új tanulmány azonban, amely a főbb magyarázatokat vizsgálja, arra utal, hogy a valódi forrás valójában sokkal közelebb lehet, mint azt gondolnánk.

A Német Szédülési és Egyensúlyzavarok Központjának (DSGZ) halláskutatója, Bonifaz Baumann vezette csapat szerint a zümmögés egyes esetei valójában a kevésbé ismert, alacsony frekvenciájú fülzúgás egyik formája lehet. Ez nem jelenti azt, hogy minden egyes esetben ugyanaz az ok áll fenn, de az eredmények arra utalnak, hogy a forrás gyakran a hallórendszeren belül található, nem pedig a külvilágban.

Eredményeink alapján, bár nem zártuk ki a külső, fizikai hangforrások jelenlétét, feltételezzük, hogy az alacsony frekvenciájú tartományba eső szubjektív fülzúgás gyakran áll az alacsony frekvenciájú lüktető hangérzetek hátterében

– mondta Markus Drexl idegtudós, a DSGZ és a Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem munkatársa.

Honnan eredet a zümmögő hang?

A zümmögés először az 1970-es években került a közbeszédbe, amikor Bristol lakosai panaszkodni kezdtek egy tartós, alacsony frekvenciájú, körülbelül 50 hertzes hangra. Azóta évtizedeken át hasonló jelentések érkeztek a világ minden tájáról, többek között Ausztráliából, Új-Zélandról és Észak-Amerika különböző pontjairól.

Az emberek jellemzően tartós zümmögésként, búgásként vagy morajlásként írják le, amely gyakran megjelenik és elmúlik a helyszíntől függően. A forrás felkutatására irányuló hatalmas erőfeszítések ellenére a jelenséget továbbra is frusztrálóan nehéz meghatározni. Egyes vizsgálatok semmilyen nyilvánvaló okot nem találtak, míg mások olyan lehetséges hangokat azonosítottak, amelyek végül nem magyarázták meg teljesen, hogy mit is tapasztaltak valójában az emberek.

A kutatók ahelyett, hogy folytatták volna a külső forrás keresését, inkább a hangot tapasztaló emberekre fordították a figyelmüket. Egy közösségi média kampányon keresztül 28 önkéntest toboroztak, akik mindannyian megmagyarázhatatlan alacsony frekvenciájú zajok hallásáról számoltak be, és egy sor tesztet végeztek el annak ellenőrzésére, hogy két fő elmélet valóban megállja-e a helyét.

Az első tesztelt elmélet az volt, hogy azok az emberek, akik a zümmögést hallják, egyszerűen szokatlanul érzékeny alacsony frekvenciájú hallással rendelkeznek. A második az volt, hogy valójában a saját testükben keletkező hangokat hallhatják, konkrétan a csiga belsejében lévő apró szőrszálak otoakusztikus emisszióit, amelyek a belső fül működésének normális melléktermékei, de általában túl halkak ahhoz, hogy észrevehetőek legyenek.

Az első teszt egy standard hallásvizsgálat volt, amely az alacsonyabb frekvenciatartományokra összpontosított. A résztvevők többsége meglehetősen átlagos alacsony frekvenciájú hallásérzékenységgel rendelkezett, két önkéntes kivételével, ami arra utal, hogy a kivételesen jó hallás nem magyarázza a legtöbb esetet.

A kutatók ezután a résztvevők otoakusztikus emisszióját mérték apró mikrofonokkal, amelyeket a hallójáratba süllyesztettek. A felvételeken ismét semmi szokatlan nem mutatkozott, ami arra utal, hogy legalább néhány ember számára a zümmögés valóban szubjektív élmény lehet, nem pedig valami, aminek mérhető külső forrása van.

Az eredmények a fülzúgásra utalnak, egy olyan állapotra, amely a hangok tartós, szubjektív érzékelésével jár, amelynek nincs azonosítható külső oka. Bár a leggyakrabban magas, sípoló hanggal társul, esetenként sokkal alacsonyabb frekvenciákon is jelentkezhet, és a kutatók úgy vélik, hogy pontosan ez történhet a zümmögés egyes eseteiben - írta az Unilad.