Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz emésztés sebessége nemcsak a bélmikrobiom összetételét határozza meg, hanem több betegség kialakulásának kockázatát is befolyásolhatja. A béltranzitidő alakulására az étrend mellett olyan tényezők is hatással vannak, mint az életkor, a testmozgás, a stressz és a különböző gyógyszerek szedése.
Míg az elfogyasztott táplálékból származó, hasznosítható tápanyagokat a szervezet felszívja, a visszamaradó salakanyagok végül széklet formájában távoznak. Ennek a folyamatnak az időtartama egyénenként jelentős eltéréseket mutathat. Dán és belga kutatók több tucat korábbi vizsgálat eredményét elemezték, a Gut című folyóiratban megjelent átfogó tanulmányuk pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a béltranzitidő egy rendkívül fontos, ám sokszor indokolatlanul mellőzött tényező a bélmikrobiom kutatásában.
Fotó: 3DMEDISPHERE/SCIENCE PHOTO LIBRA / SKX
Mi befolyásolja a béltranzitidőt?
A béltranzitidő lényegében azt mutatja meg, hogy a táplálék mennyi idő alatt halad végig az emésztőrendszeren. Ezt az időtartamot számos tényező módosíthatja, többek között az étrend jellege és összetétele, valamint az egyén életkora és neme.
A tranzitidő férfiaknál általában rövidebb, míg az életkor előrehaladtával jellemzően meghosszabbodik. Emellett a fizikai aktivitás, a stresszszint, az esetleges gyógyszerszedés és a genetikai háttér is szerepet játszik az alakulásában. Fontos megjegyezni, hogy az érték akár ugyanannál a személynél is folyamatosan változhat.
Mivel ezen tényezők hatásai össze is adódhatnak, egyeseknél tartósan megnyúlhat vagy éppen felgyorsulhat a béltartalom áthaladási ideje, ami végső soron az általános egészségi állapotra is kihat.
A bélmikrobiom összetétele is megváltozhat
A béltranzitidő a bélmikrobióta összetételének és megfelelő működésének egyik kulcsszabályozója, így a lelassult emésztés akár drasztikus változásokat is előidézhet ezen a téren.
Ha a béltartalom túlságosan lassan halad előre, az erjeszthető szénhidrátok már azelőtt kimerülhetnek, hogy a széklet elérné a vastagbél távolabbi szakaszait. Ennek következtében a bélbaktériumok a szénhidrátok helyett egyre inkább a fehérjék lebontására térnek át, ami az egészségre jótékony hatású, rövid szénláncú zsírsavak termelődésének csökkenésével járhat.
A fehérjék lebontása során ráadásul ammónia, hidrogén-szulfid, fenolok, indolok és elágazó láncú zsírsavak is keletkezhetnek. Dr. Ketan Thanki, a kaliforniai Long Beach Medical Center kolorektális sebésze rámutatott:
ezek az anyagcseretermékek károsíthatják a vastagbél hámsejtjeit és azok DNS-ét, rákkeltő mutációkat okozhatnak, mindemellett fokozhatják a bélhám áteresztőképességét, utat nyitva az egész szervezetet érintő szisztémás gyulladások kialakulásának.
Kapcsolat az emésztőrendszeri betegségekkel
A lassú béltranzitidő hozzájárulhat ahhoz is, hogy a baktériumok kórosan elszaporodjanak a vékonybélben. Ez az állapot különösen gyakran megfigyelhető az irritábilis bél szindrómában (IBS) szenvedőknél, ráadásul a kutatók szerint maga az IBS is szorosan összefügghet a tranzitidővel.
A béltartalom haladási sebessége a jellemzően hasmenéssel vagy székrekedéssel járó gyulladásos bélbetegségekre (IBD) is hatással lehet. A krónikus székrekedés és a gyulladásos bélbetegségek egyaránt növelik a vastagbélrák kialakulásának kockázatát.
A vastagbélrák megjelenése – egyéb tényezők mellett – a nyugati típusú étrenddel és a megnyúlt béltranzitidővel is összefüggésbe hozható, mivel mindkét tényező képes megváltoztatni az emésztőrendszer epesav-összetételét.
További vizsgálatokra van szükség
A székrekedést és a székelési szokások tartós megváltozását bizonyos neurológiai betegségekkel, például
- a Parkinson-kórral,
- az Alzheimer-kórral
- és a szklerózis multiplexszel is kapcsolatba hozták már a szakemberek.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok ugyanakkor nem bizonyítják egyértelműen, hogy ezeket a kórképeket közvetlenül a megváltozott béltranzitidő idézné elő.
A kutatási áttekintésből nem derült ki teljes bizonyossággal, hogy a rövidebb vagy hosszabb béltranzitidő önmagában véve egyértelműen kedvező vagy káros lenne.
Éppen ezért a szakemberek azt szorgalmazzák, hogy a bélmikrobiomot vizsgáló jövőbeli kutatások során rutinszerűen mérjék a tranzitidőt is.
Ez a gyakorlat nagymértékben hozzájárulhat a bélmikrobiom, a táplálkozás és az egyes betegségek közötti összetett kapcsolatrendszer mélyebb megértéséhez.
