Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA Hold déli pólusának bizonyos árnyékos részei átmeneti menedéket nyújthatnak egyes baktériumoknak és gombáknak. A NASA legújabb modellszámításai szerint a földi mikrobák akár hét napig is túlélhetnek ezeken a hideg, ultraibolya sugárzástól védettebb helyeken. Jelenlétük azonban megnehezítheti a későbbi holdi és marsi kutatásokat.
A Hold felszínén uralkodó szélsőséges hőmérséklet és az állandó, erős ultraibolya sugárzás rendkívül kedvezőtlen az élet számára. A NASA és a Marylandi Egyetem kutatói ezért azt modellezték, hol és meddig maradhatnak életben az űrhajósok által behurcolt földi mikrobák. Eredményeiket a Science Advances folyóiratban publikálták.
Fotó: HANDOUT / NASA
Hol maradhatnak életben a földi mikrobák a Holdon?
Mivel a Hold forgástengelyének dőlése csekély, a pólusok közelében a Nap mindig alacsonyan a látóhatár felett marad. Így már a kisebb domborzati kiemelkedések is elzárhatják a napfényt a mélyedések elől. Ezeken a tartósan hideg, árnyékos területeken a víz is tovább megmaradhat, a mikrobákat pedig kevesebb káros sugárzás éri.
A korábbi modellek főként az emberek által is látogatott egyenlítői régiót vizsgálták, és nem vették figyelembe eléggé a helyi domborzat hatásait. Az új kutatás során viszont a Hold déli pólusának közelében három olyan területet vizsgáltak, amelyek az Artemis III küldetés lehetséges leszállóhelyei lehetnek.
A szakemberek a Lunar Reconnaissance Orbiter űrszonda magassági és hőmérsékleti adatai alapján részletes térképeket készítettek. Emellett azt is modellezték, hogyan verődik vissza a fény a felszíni egyenetlenségeken. Erre azért volt szükség, mert a közvetett napfény és az ultraibolya sugárzás az állandóan árnyékos területekre is bejuthat.
Az Aspergillus gomba bizonyult a legellenállóbbnak
A szimulációk szerint a Holdon léteznek olyan helyek, ahol mind az öt vizsgált mikroba bizonyos ideig túlélhet.
Közülük az Aspergillus nevű gomba bizonyult a legellenállóbbnak az ultraibolya sugárzással szemben.
A gomba a holdi tél idején a részben napos területek 15-30 százalékán életben maradna. A vizsgált felszín 3 százalékán akár egy hetet is kibírna. A De Gerlache-kráter állandó árnyékában pedig mind az öt mikroba túlélne a szórt ultraibolya sugárzás ellenére is.
A túlélés nem jelenti azt, hogy a mikrobák szaporodni is tudnának
A puszta túlélés azonban nem jelenti azt, hogy a mikrobák képesek lennének növekedni vagy szaporodni a Holdon. Ilyen mostoha körülmények között egyfajta alvó, ún. kriptobiotikus állapotba kerülnének, és csak akkor indulhatna meg a növekedésük, ha a környezet később kedvezőbbé válna.
Jelenleg semmi sem utal arra, hogy a Holdon biztosítva lennének a mikrobák szaporodásához szükséges alapvető feltételek. Hiányzik például a folyékony víz, amelyhez légkörre és jóval mérsékeltebb hőmérsékletre lenne szükség.
Az emberes küldetések növelik a szennyezés kockázatát
Az ember folyamatosan mikrobákat juttat a környezetébe. Egyetlen kisujjkörömnyi bőrfelületen is körülbelül egymillió baktérium él, egy űrhajós lábnyoma pedig akár több százmillió élő baktériumot is a holdporban hagyhat. A szigorú sterilizálási eljárások csökkenthetik, de teljesen nem tudják megszüntetni a kockázatot.
A Földről származó biológiai anyagok megnehezíthetik a természetes, ősi kémiai nyomok és az űrhajósok által behurcolt szennyeződések elkülönítését. Ennek a későbbiekben, a Mars kutatásakor lesz különösen nagy jelentősége.
„Tudnunk kell, mi volt ott előttünk. Amikor a Marsra indulunk, hogy földönkívüli élet jelei után kutassunk, biztosak akarunk lenni abban, hogy nem olyasmit fedezünk fel, amit mi magunk vittünk oda”
– fogalmazott Prabal Saxena, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának bolygókutatója, a tanulmány vezetője.
- A Hold déli pólusa így kiváló természetes laboratóriummá válhat, ahol vizsgálni lehet majd a mikrobák tűrőképességét. A kutatók a későbbiekben a modellek további finomításával folytatják a kísérleteket.
