Létfontosságú nyersanyag tűnhet el a világ folyóiból

Az ipari homokkitermelés olyan ütemben távolítja el a hordalékot a folyókból, hogy azt a természetes folyamatok már képtelenek kompenzálni. A folyami homok iránti növekvő építőipari kereslet medermélyülést, partpusztulást és súlyos társadalmi károkat okoz számos országban.

A kutatók összesen 411, 1974 óta készült tanulmány eredményeit tekintették át, és arra a következtetésre jutottak, hogy a folyami homok és kavics iránti globális kereslet jelenlegi szintje fenntarthatatlan. Ez a két anyag adja a beton térfogatának több mint 70 százalékát, hiszen utakhoz, épületekhez, alapozásokhoz és aszfaltkészítéshez is óriási mennyiségben használják fel őket. A folyami homok különösen értékes az építőipar számára: szemcséi megfelelő súrlódást biztosítanak, jól egymásba ékelődnek, ráadásul mentesek a sótól. Ennek köszönhetően területfeltöltésre is jóval alkalmasabb, mint a könnyen elmozduló sivatagi vagy a sós tengeri homok.

A folyami homok zátonyokat és hordalékos szigeteket alkot a mederben, túlzott kitermelése azonban súlyosan átalakíthatja a folyórendszereket
Fotó: GARDEL BERTRAND / HEMIS.FR / hemis.fr

A folyami homok eltűnése: a Mekongnál a leglátványosabb a probléma

A válság egyik legszembetűnőbb példája a Mekong-delta. A folyó Kambodzsát és Laoszt átszelve, Vietnam déli részén éri el a tengert, ahol egyetlen daruval felszerelt uszály mindössze három óra alatt 300 köbméter homokot képes kitermelni. Vietnamban a kitermelés jelenlegi üteme mintegy 11,8-szerese a természetes hordalék-utánpótlásnak, amely nagyjából 6,18 millió tonnát tesz ki évente. Ez a drasztikus különbség folyamatosan növeli a folyó hordalékhiányát.

A kutatási adatok szerint 2015 és 2022 között hozzávetőleg 366 millió köbméter homokot emeltek ki a térségben, aminek következtében a folyómeder átlagosan 0,48 méterrel mélyült (ez évi mintegy 0,053 méteres süllyedést jelent).

Ugyan ez a szám elsőre talán elenyészőnek tűnik, a meder mélyülése alapjaiban változtathatja meg a víz áramlását, veszélyeztetve a teljes folyórendszer egészségét és a partok stabilitását.

A Mekong vietnami szakaszán 2018 és 2020 között több mint 1800 ház omlott össze a folyópart eróziója miatt, a folyó 741 kilométeres szakaszán pedig 2023-ra már 585 jelentős eróziós gócpontot azonosítottak. A meder változásai ráadásul felerősítik a tenger visszaduzzasztó hatását, aminek következtében a sós víz egyre messzebb hatol felfelé a folyón. 

Ha a kitermelés a jelenlegi ütemben folytatódik, 2035-re teljesen elfogyhat a homok a Mekong ezen szakaszáról.

Több kontinensen is átalakulnak a folyók

A homokkitermelés pusztító következményei azonban nem csupán Délkelet-Ázsiában figyelhetők meg. A kínai Pojang-tó például olyan drasztikus változásokon ment keresztül, amelyek már az űrből is láthatók. Számos indiai vízfolyás – köztük a Mayurakshi, a Kollidam, a Subarnarekha és az Ajay – is hasonló sorsra jutott, de a kitermelés a brazíliai Paraná és Tocantins folyók medrét is fokozatosan átalakította. Sajnos a folyók állapota a bányászat befejezése után sem feltétlenül áll helyre: a franciaországi Szajna mentén például a 20. század elején kialakított bányagödrök mindmáig ártéri tavakként maradtak fenn. 

A baljós jelek ellenére a folyami homok és kavics iránti nemzetközi kereslet ugrásszerűen megnőtt az elmúlt két évtizedben. Az építővállalatoknak, az ingatlanfejlesztőknek és az infrastrukturális beruházások kivitelezőinek ugyanis elengedhetetlen szükségük van ezekre a nyersanyagokra.

A helyi közösségeket sújtják leginkább a negatív hatások

Bár a kitermelés gazdasági előnyeit a nagyvállalatok élvezik, a környezetrombolás kárát a helyi közösségek fizetik meg, akiket a partpusztulás és az épületekben keletkező károk közvetlenül érintenek. Komoly aggodalomra ad okot az illegális homokkitermelés is. A tanulmány szerzői rávilágítanak, hogy míg a haszon aránytalanul nagy részét az illegális bányászok és a korrupt tisztviselők fölözik le, a környezeti és társadalmi terhek kizárólag a folyótól függő lakosságra hárulnak.

A megfelelő szabályozások kidolgozását ráadásul az adathiány is nehezíti. Számos országban egyszerűen nincs elegendő információ ahhoz, hogy a gazdasági igényeket reálisan összevessék a környezeti és társadalmi hatásokkal. 

Ezt jól mutatja, hogy az áttekintett tanulmányok mindössze 27 százaléka térképezte fel részletesen a kitermelés tényleges kiterjedését, és csupán 24 százalékuk vizsgálta a keresletet ösztönző társadalmi-gazdasági tényezőket.

A természetes utánpótláshoz kell igazítani a kitermelést

A szakemberek szerint a jövőben a homok kitermelését kizárólag gondosan kiválasztott helyszínekre kellene korlátozni, a megengedett mennyiséget pedig az adott folyó hordalékmérlege és természetes utánpótlódási üteme alapján kellene szigorúan meghatározni. A környezeti károkat célzottabb megfigyeléssel és az illegális bányászattal szembeni határozottabb fellépéssel lehetne érdemben mérsékelni. Szintén megoldást jelenthetnének az évszakhoz kötött kitermelési korlátozások, valamint a fenntartható zónák kijelölése.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy egyetlen intézkedés önmagában nem hozhat áttörést: összehangolt technológiai és szabályozási lépésekre, mindezek mellett pedig a kereslet globális mérséklésére van szükség. 

• A kutatás eredményeit a Reviews of Geophysics című tudományos folyóiratban publikálták.