Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huEgy vért is tartalmazó, különleges habarcs teheti olyan rendkívül tartóssá a dél-kínai sziklafestményeket. A több mint kétezer éves Huashan-sziklafestmények pigmentjeit egy roppant tömör ásványi szerkezet rögzíthette a vászonul szolgáló mészkőhöz.
A Huashan-sziklafestmények a dél-kínai Kuanghszi tartományban, a Zuojiang folyó völgyében találhatók. A mintegy 80 lelőhelyet magába foglaló övezet alkotásai embereket, állatokat és különféle bronztárgyakat ábrázolnak. Ezek a művek a forró, párás és csapadékos trópusi klíma ellenére a mai napig szilárdan tapadnak a mészkősziklákhoz.
Fotó: ZHOU HUA / XINHUA
Vér is volt a Huashan-sziklafestmények ősi habarcsában
A kutatók három különböző lelőhelyről származó, levált festménytöredékeket vizsgáltak. Elemzéseik során megállapították, hogy a festett felületek három fő rétegből épülnek fel:
- a mészkőalapból,
- egy speciális habarcsrétegből,
- valamint magából a vörös pigmentből.
A festék élénk színét az apró hematitrészecskéket tartalmazó vörös agyag biztosította.
Az alapozáshoz használt habarcs azonban nem csupán egyszerű agyagból vagy hagyományos természetes ragasztóanyagból állt.
A vizsgálatok oltott mészből, kalcium-foszfátból és vérből kikevert elegy nyomait mutatták ki.
Az ősi alkotók vélhetően először ezt a vérbázisú habarcsot hordták fel a mészkőre, majd – amíg a felület még nedves volt – erre vitték fel a vörös agyagból készült pigmentet.
Száradás közben a mész a levegő szén-dioxidjával reakcióba lépve kalcium-karbonáttá alakult. A kutatók szerint a vérben lévő fehérjék katalizálhatták egy különösen tömör ásványi szerkezet kialakulását, amely szinte magába zárta a hematitrészecskéket. Ennek köszönhetően jöhetett létre a megbonthatatlan kapcsolat a festékréteg és a mészkőalap között.
A kötés elképesztő erejét jól mutatja, hogy a mintavétel során egyes festett rétegeket kizárólag elektromos fúró segítségével tudtak leválasztani a szikláról. A vér tehát nem egyszerű ragasztóanyagként funkcionált, hanem sokkal inkább egy ellenálló ásványi struktúra létrejöttét segítette elő.
Emberi és állati vért is használhattak
A szakemberek szerint az ősi keverékbe emberi és állati vér egyaránt kerülhetett. Sőt, felmerült annak a lehetősége is, hogy az emberi vér egy része olyan nőktől származhatott, akik korábban már szültek.
E merész elképzelés nem közvetlen fizikai bizonyítékokon, hanem az egykori alkotók kulturális hátterének értelmezésén alapul. A vizsgált térségben a Kr. e. 5. és a Kr. u. 2. század között halászatból, vadászatból, gyűjtögetésből és korai földművelésből élő közösségek laktak. Társadalmukat erős anyai ági hagyományok jellemezhették, így a vér rituális használata szorosan összefonódhatott a női termékenység kultuszával – bár ezt a feltételezést eddig nem sikerült kétséget kizáróan igazolni.
A kutatók próbáltak a mintákból DNS-t is kinyerni, azonban kísérletük kudarccal zárult.
A genetikai anyagot ugyanis minden bizonnyal az eredeti habarcs erősen lúgos közege – a kalcium-hidroxid – megsemmisítette.
Összetett eljárással készültek a sziklafestmények
A vizsgálati eredmények egyértelművé teszik, hogy az ősi alkotók meglepően jól ismerték a felhasznált természetes anyagok kémiai és fizikai tulajdonságait. Nem pusztán vörös pigmentet mázoltak a sziklákra, hanem egy rendkívül tudatosan előkészített, összetett habarcs- és festékrendszert alkalmaztak.
A tanulmány szerzői hangsúlyozzák: az eljárás technológiailag rendkívül intenzív folyamat volt. A festmények tartósságának titka tehát nem a hatalmas mennyiségű festékben, hanem a különböző természetes anyagok kölcsönhatásának mesteri ismeretében rejlik.
A kutatás részletes eredményeit a Journal of Archaeological Science című tudományos folyóiratban publikálták.
