Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huEgy nyolc éven át tartó finn kutatás meglepő összefüggést talált a gyerekek képernyőhasználata és későbbi kognitív teljesítménye között. A képernyőidő növekedése ugyanis jobb kognitív feldolgozással járt együtt serdülőkorban, ami megkérdőjelezi azt az egyszerű feltételezést, hogy a képernyők használata önmagában káros a gyerekek fejlődésére.
A finn Jyväskyläi Egyetem kutatói nyolc éven keresztül követték gyermekek fejlődését, és azt vizsgálták, hogyan függ össze a fizikai aktivitás, az ülő életmód és a képernyőhasználat a serdülőkori kognitív képességekkel.
Fotó: Unsplash
Az eredmények egyik legmeglepőbb eleme az volt, hogy azok a gyerekek, akik gyermekkoruktól kezdve több időt töltöttek képernyők előtt, serdülőkorukban jobb kognitív feldolgozási teljesítményt mutattak.
A kutatók szerint ez azonban nem azt jelenti, hogy a korlátlan képernyőhasználat kifejezetten előnyös lenne.
Sokkal inkább az lehet fontos, hogy mire használják a gyerekek az elektronikus eszközöket.
Petri Jalanko, a Jyväskyläi Egyetem doktoranduszkutatója szerint a digitális eszközök olyan tevékenységekre is használhatók, amelyek aktív gondolkodást, problémamegoldást, kreativitást és tanulást igényelnek.
A kutatás eredménye ezért arra utalhat, hogy a képernyő előtt töltött idő minősége legalább olyan fontos, mint annak mennyisége.
Képernyőidő: A mozgás és a képernyőhasználat összefüggése összetett
A kutatók a fizikai aktivitás és a kognitív teljesítmény kapcsolatát is vizsgálták, ám ezen a területen jóval összetettebb eredményeket kaptak.
A lányok esetében a gyermekkor óta végzett nagyobb mennyiségű, könnyű intenzitású fizikai aktivitás jobb munkamemóriával járt együtt serdülőkorban. A fiúknál pedig a gyermekkor óta végzett, irányított fizikai aktivitás mutatott összefüggést a jobb munkamemóriával.
Meglepő módon a kutatók azt is megállapították, hogy az önállóan végzett, nem irányított testmozgás alacsonyabb szintje jobb kognitív feldolgozással járt együtt. A mozgásérzékelő eszközökkel mért fizikai aktivitás és ülőidő ugyanakkor nem mutatott kapcsolatot a kognitív teljesítménnyel.
A kutatók szerint ennek egyik oka az lehet, hogy az ilyen eszközök ugyan képesek mérni a mozgást és a szervezet aktivitását, de nem tudják pontosan megmutatni, hogy az adott időszakban milyen tevékenységet végzett a gyermek.
Jalanko szerint az eredmények azt mutatják, hogy a fizikai aktivitás, az ülő életmód és a kognitív teljesítmény közötti kapcsolat függhet a nemtől, a fizikai aktivitás típusától és attól is, hogy milyen módszerrel mérik azt.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy az eredmények összefüggéseket mutatnak, és nem bizonyítják, hogy a több képernyőidő közvetlenül jobb kognitív képességeket okoz.
A vizsgálat a PANIC elnevezésű, a gyermekek fizikai aktivitását és táplálkozását vizsgáló kutatás nyolcéves utánkövetésén alapult. Az elemzésben 124 lány és 136 fiú vett részt, átlagéletkoruk 15,8 év volt.
A kutatók kérdőívekkel és a pulzust, valamint a mozgást egyaránt mérő eszközökkel követték a résztvevők fizikai aktivitását és ülőidejét. A tanulási képességet, a figyelmet és a munkamemóriát a CogState tesztcsomaggal vizsgálták.
A tanulmány a Pediatric Exercise Science című tudományos folyóiratban jelent meg.
A kutatók szerint további beavatkozásos vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy valóban ok-okozati kapcsolat áll-e fenn a képernyőhasználat, a fizikai aktivitás és a kognitív fejlődés között.
