Rejtélyes építményt hagytak hátra a neandervölgyiek

A franciaországi Bruniquel-barlang mélyén két, letört állócseppkövekből kialakított gyűrű rejtőzik. Bár ez a neandervölgyi építmény egyértelműen tudatos tervezésre és összehangolt munkára utal, eredeti rendeltetése mind a mai napig ismeretlen.

A Délnyugat-Franciaországban, Toulouse közelében húzódó barlangrendszer legnagyobb termét a régészek csak egy 336 méteres föld alatti túra árán tudták megközelíteni. Maga a neandervölgyi építmény két kőgyűrűből tevődik össze: az egyik 6,7 × 4,5 méteres, míg a kisebbik 2,2 × 2,1 méter kiterjedésű.

A mintegy 176 500 éves neandervölgyi építmény letört állócseppkövekből kialakított gyűrűje a franciaországi Bruniquel-barlang mélyén
Fotó: Luc-Henri Fage/SSAC via Wikimedia Commons

Méretre tört állócseppkövekből épül fel a neandervölgyi építmény

A formációkhoz összesen 400 állócseppkődarabot használtak fel, amelyek együttes hossza eléri a 112,4 métert, össztömegük pedig megközelíti a 2,2 tonnát. A cseppköveket nagyjából 30 centiméteres darabokra törték, majd gondosan, szabályos rendben helyezték el őket.

A töredékek többségén égésnyomok is megfigyelhetők. A kalcit fekete és vörös elszíneződése arról árulkodik, hogy a köveket szándékosan tették ki tűz hatásának, bár ennek az eljárásnak a pontos célját egyelőre homály fedi.

Milyen idős lehet a rejtélyes neandervölgyi építmény?

A mértani pontosságú körök és a helyszínen talált égett csontok vitathatatlanul egy tudatos, előre megtervezett emberi tevékenység nyomai, az építők kiléte azonban hosszú ideig rejtély maradt a kutatók előtt.

Az 1990-es években egy elszenesedett csonttöredék alapján a lelőhely korát még körülbelül 47 600 évesre becsülték. 2016-ban azonban egy kutatócsoport modern, uránsoros kormeghatározással újra megvizsgálta a barlangot, és kiderült: 

a gyűrűk valójában mintegy 176 500 évvel ezelőtt készülhettek.

Mivel ez a korszak jócskán megelőzi a Homo sapiens európai megjelenését, a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a különleges struktúrákat csakis a neandervölgyi emberek alkothatták.

Továbbra is kérdéses a gyűrűk rendeltetése

• Egy elmélet szerint a cseppkőből emelt szerkezetek menedékként szolgálhattak, hiszen abban az időszakban zord, eljegesedett környezet jellemezte a térséget. 
• Más teóriák szerint a helyszín rituális célokat szolgálhatott, talán egyfajta korai szentélyként funkcionált, 
• de az is elképzelhető, hogy a gyűrűk egyszerűen egy mindennapi lakótér alapjait képezték.

Egy ilyen léptékű építkezés komoly tervezést, szoros együttműködést és előrelátást igényelt, arról nem is beszélve, hogy a csoportnak a sötét barlang megvilágítását is tartósan biztosítania kellett. A 2016-os vizsgálat készítői úgy vélik, 

mindez azt bizonyítja, hogy a neandervölgyiek társadalmi szervezettsége sokkal fejlettebb és összetettebb volt, mint azt korábban gondoltuk.

A barlangok mélye páratlan neandervölgyi emlékeket őriz

Bár a neandervölgyiekkel kapcsolatos tudásunk jelentős része barlangi leleteken alapul, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy kizárólag ilyen helyeken éltek volna. A barlangok zárt, védett közege pusztán ideális körülményeket teremtett ahhoz, hogy a csontmaradványok és a hátrahagyott tárgyak az évezredek során háborítatlanul fennmaradjanak.

Dél-Spanyolország egyes barlangjaiban például olyan állócseppkövekre is bukkantak a kutatók, amelyeket a neandervölgyiek mintegy 65 000 évvel ezelőtt festettek meg – ezeket a lenyűgöző alkotásokat ma az ismert barlangművészet legkorábbi példái között tartjuk számon.