Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huEgy neandervölgyi eredetű fehérjeváltozat hatására a laboratóriumban vizsgált egérsejtek a korábbinál erősebben reagáltak a növekedési hormonra. A szóban forgó neandervölgyi gén egyes dél- és kelet-ázsiai populációkban kifejezetten gyakori, hordozói pedig átlagosan izmosabbak lehetnek.
A kísérletek során a kutatók genetikailag úgy módosították az egérsejteket, hogy azok egy jelátviteli fehérje neandervölgyi változatát állítsák elő. Az említett génmódosulatot hordozó sejtek fokozott érzékenységet mutattak a növekedési hormonra, aminek következtében a sejtek száma akár 40 százalékkal is megnövekedett.
Fotó: GORODENKOFF PRODUCTIONS/SCIENCE / GPR
A neandervölgyi gén hatása a mai emberekben
Az egérsejtekkel folytatott kísérletezgetés mellett a tudósok több mint egymillió ember adatait is elemezték. Eredményeik alapján a génváltozat hordozói átlagosan mintegy 270 grammal nagyobb izomtömeggel rendelkeznek, mint azok, akikből hiányzik ez a módosulat, emellett kissé magasabbak és nehezebbek is.
Philipp Kanis, a tanulmány első szerzője, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet posztdoktori kutatója kiemelte, hogy a laboratóriumi és a népességszintű megfigyelések tökéletesen alátámasztják egymást. Elmondása szerint meglehetősen ritka, hogy két ennyire eltérő típusú bizonyíték ilyen egyértelműen egybevágjon.
Egy 47 ezer éves genetikai örökség
A neandervölgyi eredetű génváltozatok nagyjából 47 ezer évvel ezelőtt épültek be a Homo sapiens örökítőanyagába. A két emberféle ugyanis Eurázsia bizonyos területein keveredett egymással, miután a modern ember kivándorolt Afrikából. Éppen ezért ezek a genetikai sajátosságok a mai afrikai populációkban jellemzően nem fordulnak elő.
A szóban forgó, jelreceptorként funkcionáló fehérjét kódoló génváltozatot Dél- és Kelet-Ázsia egyes népességeiben az emberek akár 24 százaléka is hordozhatja, míg az európai származásúak körében mindössze 0,5 százalék körüli az előfordulása.
A vizsgált génmódosulat kiugró gyakoriságához az úgynevezett alapítóhatás is hozzájárulhatott. Ennek lényege, hogy amikor egy ősi népesség létszáma drasztikusan lecsökkent, bizonyos génváltozatok pusztán a véletlen folytán is elterjedtebbé válhattak.
Nem egyetlen gén határozza meg a testalkatot
Hugo Zeberg, a tanulmány vezető szerzője, a svédországi Karolinska Intézet munkatársa figyelemre méltónak nevezte, hogy egy neandervölgyiektől származó genetikai örökség a mai napig képes formálni az emberi testet.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a növekedést és a testalkatot rengeteg gén befolyásolja együttesen.
Tehát önmagában ez az egyetlen változat sem a neandervölgyiek jellegzetes testfelépítésére nem ad teljes magyarázatot, sem pedig egy mai ember általános megjelenését nem határozza meg kizárólagosan.
Erősebbek lehettek a mai embernél
A neandervölgyiek zömöksége biológiájuk számos egyéb jellemzőjében is megmutatkozott. Masszív csontvázuk és harang alakú mellkasuk például nagy erejű, robbanékony mozdulatokat tett lehetővé, ami komoly előnyt jelenthetett a pleisztocén kori ragadozók, például a barlangi oroszlánok vagy barlangi medvék elejtésekor.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kognitív képességeik is felérhettek a modern emberével, így korántsem azok a lomha, nehézkes barlanglakók voltak, akiknek korábban oly gyakran ábrázolták őket.
Ennek ellenére, valamilyen oknál fogva végül mégis a Homo sapiens vált az uralkodó emberfélévé.
- A kutatás eredményeit bemutató tanulmány a Current Biology című tudományos folyóiratban jelent meg.
A délkelet-ázsiai populációk genomjában amúgy is jelentősen magasabb a neandervölgyi eredetű gének aránya. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a későbbi (nagyjából 10 ezer évvel ezelőtti), Afrikából kiinduló vándorlási hullámok Európában fokozatosan felhígították a neandervölgyi genetikai örökséget.