Nem mindegy, mikor reggelizünk – az életünk múlhat rajta

Egy amerikai felnőttek egészségügyi adatait elemző nagyszabású vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a nap első étkezésének időzítése jelentősen befolyásolhatja az élettartamunkat. Ráadásul a reggeli időpontja mellett az is meghatározó volt, hogy a résztvevők mikor fejezték be a napi étkezést, azaz mikor vacsoráztak.

A European Journal of Clinical Nutrition című folyóiratban megjelent tanulmány során több ezer amerikai felnőtt adatait elemezték. A résztvevőknek be kellett számolniuk arról, hogy mit fogyasztottak az elmúlt 24 órában, illetve pontosan meg kellett adniuk az étkezések időpontjait is. A kutatásban reggeli alatt az első, hajnali 4 óra után elfogyasztott, kalóriát tartalmazó ételt vagy italt értették. A nap utolsó kalóriabevitele jelentette az utolsó étkezést, a két esemény között eltelt időtartamot pedig étkezési időablaknak nevezték.

A reggeli időpontja összefügghet a várható élettartammal és a halálozási kockázattal
Fotó: CHASSENET / BSIP via AFP

A reggeli időpontja és a halálozási kockázat összefüggései

A szakemberek az étkezési szokásokat a 2019 végéig nyilvántartott halálozási adatokkal vetették össze. A 8,6 éves medián utánkövetési időszak alatt 7129 résztvevő hunyt el, akik közül 2259-en szív- és érrendszeri megbetegedés következtében vesztették életüket. Az elemzés során számos egyéb tényezőt – például az életkort, a dohányzást, a fizikai aktivitást, az étrend minőségét, a testtömegindexet, a bevitt energiát, a jövedelmet és a már fennálló alapbetegségeket – is figyelembe vettek.

Az eredmények alapján azokhoz képest, akik reggel 7 és 8 óra között ettek először, a 8 és 10 óra között étkezőknél 10 százalékkal magasabb volt az általános halálozási kockázat. Ez a többletkockázat a délelőtt 10 és dél között étkezőknél már 19 százalékra, míg a dél után először étkezőknél 29 százalékra emelkedett.

Különösen riasztó adat, hogy a dél után elfogyasztott első étkezés 46 százalékkal magasabb szív- és érrendszeri halálozási kockázattal párosult. Ebből adódóan az 50 éves korban becsült várható élettartam ebben a csoportban átlagosan 2,46 évvel volt rövidebb.

Nem feltétlenül a korai vacsora jelenti a legjobb megoldást

A nap utolsó étkezésének időpontját vizsgálva egy érdekes, U alakú összefüggés rajzolódott ki a statisztikákból. 

Az adatok szerint a legbiztonságosabb este 8 óra körül befejezni a vacsorát, mivel a modellezés alapján ekkor a legalacsonyabb a halálozás kockázata.

Beszédes különbség, hogy azokhoz képest, akik este 7 és 8 óra között esznek utoljára, a 7 óra előtt asztalt bontók rizikója 13 százalékkal magasabb. A legrosszabb helyzetben azonban egyértelműen azok vannak, akik éjfél utánra hagyják az utolsó falatokat: az ő esetükben ez a többletkockázat eléri a 27 százalékot.

Zhilei Shan, a kutatás vezető szerzője ugyanakkor sietett leszögezni, hogy az eredményekből hiba lenne messzemenő következtetéseket levonni, és ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek egyetemlegesen este 7 és 8 óra közé kellene időzíteni a vacsoráját. A részletesebb elemzésből ugyanis kiderült, hogy a korán étkezők többsége az idősebb korosztályt képviselte, a nap folyamán ritkábban ettek, és gyakrabban küzdöttek valamilyen meglévő alapbetegséggel. A korai vacsora tehát jó eséllyel nem kiváltó oka a magasabb halálozási kockázatnak, hanem sokkal inkább egy rosszabb egészségi állapot kísérőjelensége.

Az étkezési időablak hossza önmagában nem döntő tényező

Miután a kutatók az első étkezés időpontját is beépítették a modellbe, kiderült, hogy az étkezési időablak hossza nem mutat következetes kapcsolatot a halálozási rátával a teljes mintát tekintve. Az összefüggés nagymértékben függött attól is, hogy mikor kezdődött az adott napi étkezési időszak. Önmagában a koplalással vagy étkezés nélkül eltelt órák számával tehát nem feltétlenül kapunk teljes képet az egészségügyi hatásokról.

A túl késői első étkezés, illetve az éjszakai evés felboríthatja a szervezet természetes cirkadián ritmusát, ami a lipid- és a glükózanyagcserére is káros hatással lehet.

Bár az állatkísérletek további lehetséges biológiai folyamatokra – például a súlygyarapodásra, a máj elzsírosodására vagy a megváltozott zsírfelszívódásra – is utalnak, egyelőre nem tudni pontosan, hogy ezek a mechanizmusok megmagyarázzák-e az embereknél megfigyelt halálozási tendenciákat.

Miért érdemes óvatosan kezelni az eredményeket?

Fontos kiemelni, hogy a vizsgálat pusztán megfigyeléses jellegű volt, így nem bizonyítja egyértelműen, hogy a későbbi étkezés önmagában növelné a halálozás kockázatát. A fordított ok-okozati összefüggés sem zárható ki, hiszen a késői étkezés akár egy eleve fennálló rossz egészségi állapot, a nem megfelelő alvásminőség, a műszakos munkavégzés, vagy a kedvezőtlenebb társadalmi-gazdasági körülmények következménye vagy markere is lehet.

A kutatás további korlátját jelentette, hogy az étkezések pontos időpontját elsősorban a résztvevők egyetlen, a vizsgálat kezdetén az elmúlt 24 órára vonatkozó visszaemlékezése alapján rögzítették, ami nem feltétlenül reprezentálja a több éven át tartó, rutinszerű étkezési szokásokat. 

Emellett 

• az egyéni kronotípus, 
• az alvási szokások 
• és a fizikai aktivitás időzítése is jelentősen árnyalhatta a kapott eredményeket. 

A kutatók éppen ezért nem javasolják, hogy az emberek kizárólag a tanulmány eredményeire hivatkozva változtassanak megszokott étkezési szokásaikon.