Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huEgy friss genetikai vizsgálat emberi, növényi, állati és mikrobiális DNS-t azonosított a világ egyik leghíresebb ereklyéjén. A torinói lepel szövetében talált nyomok arról tanúskodnak, hogy kalandos története során milyen élőlényekkel érintkezhetett a tárgy, ám a korát és hitelességét mindez nem bizonyítja.
A torinói lepel rostjaiból még 1978-ban vettek mintákat, amelyeket a kutatók új generációs metagenomikai szekvenálással elemeztek. A Scientific Reports folyóiratban közzétett vizsgálat részletes képet fest a lenszövetben évszázadok alatt felhalmozódott biológiai nyomokról.
Fotó: JORGE GUERRERO / AFP
Emberi DNS és változatos mikrobiom a torinói lepel szövetében
A szakemberek több emberi mitokondriális DNS-vonalat is feltártak, a minták mikrobiomjában pedig baktériumokat, gombákat, valamint sós környezethez alkalmazkodott mikroorganizmusokat azonosítottak. Mindemellett termesztett növények, háziasított állatok és földközi-tengeri vörös korall genetikai anyagát is sikerült kimutatniuk.
A növényi eredetű genetikai anyagok között búza, sárgarépa, kukorica, banán és földimogyoró nyomait igazolták. Az állati DNS többek között szarvasmarhától, sertéstől, tyúktól, kutyától és macskától származott.
Ezek a gazdag biológiai nyomok jól mutatják, hogy a lepel a története során sokféle környezettel került kapcsolatba.
A DNS nem bizonyítja a lepel hitelességét
Az eredményekből továbbra sem állapítható meg egyértelműen, hogy mikor készült a lepel, ahogy az sem, hogy valóban hiteles-e. Az évszázadokon át tartó érintkezések és az elkerülhetetlen szennyeződések miatt ugyanis szinte lehetetlen olyan DNS-t elkülöníteni, amely kétséget kizáróan magához a tárgy létrejöttéhez köthető.
A metagenomikai módszerek ugyanakkor rengeteget elárulnak arról, miként őrizték a leplet, és milyen környezeti, illetve kulturális hatásoknak volt kitéve az idők során.
Történelmi tárgyak mint genetikai archívumok
Noemi Procopio, a Közép-Lancashire-i Egyetem törvényszéki tudományokkal foglalkozó professzora szerint a torinói lepel valójában egy genetikai információkban gazdag archívum. Anyagában hűen megőrződtek az emberi érintkezések és a környezeti hatások évszázadok alatt felhalmozódott nyomai.
A jelenlegi kutatás jól példázza, hogy a törvényszéki genomika és a proteomika együttes alkalmazásával miként rekonstruálhatók egy történelmi tárgy biológiai múltjának egyes részletei. Ezek a modern módszerek azonban egyelőre nem adnak választ a lepel korával és eredetével kapcsolatos legfőbb kérdésekre.
