Mégsem halott a Vénusz: valami mozog a forró felszín alatt

Vágólapra másolva!
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu
Nagy felbontású, háromdimenziós szimulációk arra engednek következtetni, hogy a Föld ikertestvérének hatalmas hasadékrendszerei a korábban feltételezettnél jóval fiatalabbak lehetnek. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a Vénusz felszínét a bolygó mélyéből feltörő forró anyag még napjainkban is aktívan formálja.
Vágólapra másolva!

Mivel a Vénusz mérete, tömege és kőzetösszetétele is nagymértékben hasonlít a Földéhez, gyakran emlegetik bolygónk ikertestvéreként. Felszíni viszonyai ugyanakkor merőben eltérőek: óceánok egyáltalán nincsenek rajta, sűrű légkörét főként szén-dioxid alkotja, az átlagos felszíni hőmérséklet pedig eléri a 465 Celsius-fokot. Bár a korábbi űrszondás megfigyelések már azonosítottak aktív vulkánokat, a bolygó kiterjedt hasadékrendszerei újabb bizonyítékok arra, hogy a geológiai aktivitás még korántsem szűnt meg.

Vénusz felszíne, hasadékvölgyek, geológiai aktivitás és a Magellan űrszonda radartérképe
A Vénusz felszíne alatt ma is zajló geológiai folyamatokra utalhatnak a bolygó hatalmas hasadékvölgyei
Forrás: NASA/Jet Propulsion Laboratory-Caltech

Hasadékvölgyek szabdalják a Vénuszt

Míg a Föld kérge folyamatosan mozgó tektonikai lemezekre tagolódik, a Vénuszon nem figyelhető meg ehhez hasonló, globális méretű lemeztektonika. 

A bolygó kérge azonban még így is megnyúlhat, megrepedezhet és deformálódhat a mélyből felfelé áramló hő hatására.

Pontosan ez a folyamat hozhatta létre a vénuszi hasadékvölgyeket is. Bár ezek a képződmények jellegükben a Kelet-afrikai-árokrendszerhez hasonlítanak, kiterjedésük jóval lenyűgözőbb: egyes hasadékrendszerek hossza megközelíti a 10 000 kilométert. Jelenlétük egyértelműen arra utal, hogy a bolygó belső hője és az abból fakadó mozgások napjainkban is aktívan alakítják a felszínt.

A képződmények pontos korának meghatározása azonban komoly kihívást jelent. Mivel a Vénuszon nincsenek óceánok, és folyékony csapadék sem éri el a felszínt, a víz és az erózió tájformáló szerepe szinte elhanyagolható. Ennek következtében az ősi, valamint a geológiai értelemben vett közelmúltban létrejött felszíni alakzatok megtévesztően egyformának tűnhetnek az űrszondák felvételein.

Háromdimenziós modellekkel vizsgálták a felszínt

A kutatók többsége korábban azon az állásponton volt, hogy a Vénusz hatalmas hasadékrendszerei több mint 100 millió évvel ezelőtt alakulhattak ki. Ezt a széles körben elfogadott elképzelést vizsgálta felül az ETH Zürich kutatója, Taras Gerya által vezetett kutatócsoport, méghozzá rendkívül részletes számítógépes szimulációk segítségével. A modellek hűen szemléltették, miként reagál a bolygó kérge a széthúzó erők okozta megnyúlásra.

A Nature Geoscience folyóiratban közzétett tanulmány első szerzője Xi Yang volt, aki még mesterszakos hallgatóként, Gerya témavezetésével végezte el a kutatómunkát. Yang – Anna Gülcherrel és a kutatócsoport további tagjaival karöltve – alkotta meg a vénuszi hasadékok első nagy felbontású, háromdimenziós szimulációit. Ez jelentős előrelépés, hiszen a korábbi modellek jellemzően csak kétdimenziósak voltak, és erősen leegyszerűsítve ábrázolták a bolygó kérgét és köpenyét.

A hasadékperemek geológiai óraként működhetnek

A szimulációk arra utalnak, hogy a domborzat specifikus alakja segítséget nyújthat a hasadékvölgyek korának megbecslésében. Amikor egy hasadék még fiatal és aktívan tágul, a megnyúló kéreg alól feltörekvő anyag markáns, széles vonulatokat emel a völgy mindkét oldalán. Ezek a peremek a kéreg mozgása során, sőt, még röviddel annak leállása után is megtartják szélességüket és meredekségüket.

Az idő múlásával és a kéreg feszültségének csökkenésével a kiemelkedések lassan megsüllyednek és ellaposodnak. Míg a Földön a szél, a víz és a jég viszonylag hamar lepusztítaná ezeket az alakzatokat, a Vénuszon a rendkívül korlátozott erózió miatt a formai változásokat elsősorban a kéreg lassú, belső alkalmazkodása okozza. 

Éppen ezért a peremek alakulása és formája egyfajta természetes geológiai óraként szolgálhat a kutatók számára.

A Magellan adatai fiatal hasadékokra utalnak

Amikor a kutatók összevetették a szimulációk eredményeit a NASA Magellan űrszondája által az 1990-es évek elején készített radartérképekkel, érdekes egyezésekre bukkantak. A Ganis Chasma, a Dali Chasma és a Devana Chasma térségében ugyanis éppen olyan széles, magasra emelkedő peremeket azonosítottak, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a modellek által felvázolt fiatal hasadékvölgyekre.

A szimulációk alapján erős a gyanú, hogy ezek a geológiai képződmények még ma is aktívak lehetnek.

De ha nem is napjainkban, mozgásuk vélhetően csupán az elmúlt néhány tízmillió évben állt le, ami a bolygó geológiai léptékű történetében egy szempillantásnyi időnek számít. Ráadásul a hasadékok a korábban véltnél sokkal gyorsabban tágulhattak, szélesedésük üteme akár az évi 3–10 centimétert is elérhette.

Ez a tekintélyes sebesség már összemérhető egyes földi tektonikai lemezek mozgásával. Lényeges különbség azonban, hogy a Vénuszon ehhez a folyamathoz nincs szükség földi típusú lemeztektonikára. Elegendő, ha a bolygó mélyéből felfelé áramló forró anyag olyan mértékű feszültséget kelt a merev külső kéregben, amely hatalmas kiterjedésű területeket képes széthúzni. Gerya meggyőződése szerint az új kutatási eredmények sokkal pontosabb és árnyaltabb képet adhatnak a Vénusz tektonikai aktivitásáról.

Új űrszondák kereshetik a geológiailag aktív területeket

A fiatalnak tűnő hasadékformák kiváló célpontok lehetnek a jövő űrmissziói során. A tervek alapján éppen ezeken a területeken lehet majd a legkönnyebben kimutatni és tanulmányozni a jelenleg is zajló felszíni deformálódásokat.

  • A NASA közeljövőben induló programjai között szerepel a VERITAS küldetés, amelynek kifejezett célja, hogy a korábbi Magellan-adatoknál nagyságrendekkel részletesebb radartérképeket készítsen a bolygóról. 
  • Ezzel párhuzamosan a DAVINCI szonda feladata a vénuszi légkör beható vizsgálata lesz.
  • Az Európai Űrügynökség (ESA) EnVision küldetésének indítását jelenleg 2031 novemberére tervezik. Ez a korszerű keringőegység a bolygót a legbelső magjától egészen a felső légköréig fogja tanulmányozni. A kutatók többek között arra a kulcsfontosságú kérdésre keresik majd a választ, hogy a geológiai aktivitás pontosan milyen hatást gyakorol a felszín feletti, mostoha környezetre.

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!