Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huLegyen szó emberi vagy állati agyról, a kutatók számára ez a szerv máig rengeteg rejtélyt tartogat. Az egyik legnagyobb fejtörést az ész és az érzelmek küzdelme okozza, amelyre most a szakemberek egy minden korábbinál összetettebb választ találtak.
Sok fontos döntésnél úgy tűnik, mintha az értelem és az érzelmek állnának egymással szemben - összességében az ész harcát látnánk az érzelmekkel. Ezt sokszor úgy ábrázolják, mint az agy két része közötti küzdelem: az egyik egy újabb, fejlettebb központ, amely a racionális gondolkodásért felel, a másik pedig egy ősi hüllőagy, amely ösztönösen működik. Azonban ez ennél sokkal összetettebb.
Az 1950-es években született egy elmélet, amely szerint az agy rétegesen fejlődött ki: először az alapvető testi funkciókért felelős részek jelentek meg, majd ezekre épültek a hüllőagy érzelmi rendszerei, végül pedig az emberben kialakult a kifinomult gondolkodás képessége. Egy evolúcióbiológus azonban nem így közelítené meg ezt a kérdést
- magyarázta Nabil Imam, a Georgia Tech School of Computational Science and Engineering adjunktusa, valamint az Institute for Neuroscience, Neurotechnology, and Society (INNS) oktatója.
A Science Advances című folyóiratban publikált kutatás szerint az agy evolúcióját talán pontosabban érthetjük meg, ha nem az újabb agyterületek régebbiekre épülő "rétegeire", hanem az idegi kapcsolatok rendszerére, vagyis az agy "huzalozására" összpontosítunk.
Imam és kollégái a biológiai agyak, valamint a mesterséges neurális hálózatok felépítését vizsgálva olyan bizonyítékokat találtak, amelyek arra utalnak, hogy az evolúció során az agy korlátozott területét különböző, egymással versengő kapcsolati stratégiák között kell elosztani. Modelljük szerint ez egyfajta számítási "kötélhúzás" két alapvetően eltérő idegrendszeri szerveződési forma között - ezek pedig már születés előtt kialakulnak.
Miért nem állja meg a helyét a hüllőagy modellje?
Az olyan kifejezések, mint a logikus agy és a hüllőagy, valójában különböző funkciókat ellátó agyterületek csoportjaira utalnak. A neokortex, amelyet gyakran a magasabb szintű gondolkodással hoznak összefüggésbe, az agy külső rétegét alkotja, és többek között a látásban, az érzékelésben, a következtetésben és más összetett képességekben játszik szerepet.
A hüllőagyat már kissé nehezebb meghatározni.
A limbikus rendszer, amelyet időnként hüllőagynak is neveznek, nagy vonalakban valóban az érzelmek szabályozásában vesz részt, de olyan további elemei is vannak, amelyeknek egészen más a funkciójuk
- mondta Imam.
A rendszer különböző részei többek között a memóriában, a szaglásban, a tájékozódásban és az érzelmek szabályozásában vesznek részt - azonban egészen ideig nem volt világos, hogy mi a közös ezekben.
Nem egymástól függetlenül fejlődnek az agyi rendszerek - valódi az ész és érzelmek csatája
A kérdés vizsgálatához a kutatók azt hasonlították össze, hogyan változnak ezek az agyi rendszerek - a limbikus rendszer és a neokortex - a különböző fajok evolúciója során. Egyértelmű minta rajzolódott ki: amikor a limbikus rendszer egyik része viszonylag nagyobb volt, a többi limbikus terület is általában nagyobbnak bizonyult. Ezzel párhuzamosan a neokortex jellemzően kisebb volt.
Ez arra utal, hogy ezek az agyterületek nem egymástól függetlenül fejlődnek, inkább összehangoltan növekednek a különböző fajok evolúciója során.
A kutatók következő kérdése az volt, hogy mi okozhatja ezt az összehangolt változást? Imam elmagyarázta, hogy az egyes agyi rendszerek már születés előtt eltérő módon kapcsolódnak össze.
A neokortex idegi áramkörei térbeli térképek szerint rendeződnek: azok az agyterületek, amelyek a test egymáshoz közeli részeit dolgozzák fel, szintén egymáshoz közel helyezkednek el. Ezzel szemben a limbikus rendszer másképpen szerveződik: nem térbeli elrendezés szerint épül fel, hanem a kapcsolatai inkább egy vonalkódhoz hasonlóan működnek: elosztott aktivitásminták képviselnek bizonyos szagokat vagy összetett emlékeket.
Mesterséges intelligenciával tesztelték a tudósok az elméletet
Amikor egy MI-hálózatot lokalizált, térbeli kapcsolatokkal hoztak létre, természeténél fogva alkalmassá vált a látás, a hallás és a tapintás feldolgozására. Ezzel szemben az elosztott, "vonalkódszerű" hálózatokra volt szükség ahhoz, hogy a rendszer jól teljesítsen a szagok felismerésében és a memóriafeladatokban.
Arra is választ találtak a kutatók, hogy miért változik olyan következetesen e két agyi rendszer egymáshoz viszonyított mérete a különböző fajokban. Az alapfeltevés egyszerű: az agy erőforrásai korlátozottak, azonban a 182 faj bevonásával sokkal összetettebb választ kaptak. Lényegében az agy evolúciója arról szól, hogy az agy rendelkezésére álló teret különböző kapcsolati rendszerek között osztjuk újra annak megfelelően, hogy mi segíti leginkább az adott faj túlélését - írta a Science Daily.
