Minden idők egyik legpusztítóbb szupervulkánját találhatták meg Anglia mélyén

Apró cirkonkristályok kormeghatározásával sikerült azonosítani egy 454 millió éves vulkánkitörés lehetséges forrását Anglia keleti partjainál. Valószínűleg ez a ma már inaktív szupervulkán hozta létre a Kinnekulle-tefrát, azt a kiterjedt vulkáni hamuréteget, amely Európa több térségében is megtalálható.

A felszín alatt rejtőző szupervulkán központja az Anglia keleti partjainál fekvő Wash-öböl alatt található. Mivel a képződmény az ország egyik legsíkabb vidéke alatt húzódik, a felszínen semmi sem utal a jelenlétére. A GSA Bulletin folyóiratban megjelent tanulmány szerzői szerint mintegy 454 millió évvel ezelőtt ez a gigászi tűzhányó okozhatta a tudomány által ismert egyik legnagyobb vulkánkitörést.

A szupervulkán egykori kitörése hatalmas mennyiségű vulkáni törmeléket juttathatott a légkörbe (a kép illusztráció)
Fotó: JEREMIE RICHARD / AFP

Cirkonkristályok árulták el a szupervulkán kitörésének idejét

A Brit Földtani Szolgálat és az Oslói Egyetem kutatói olyan apró, hajszálvékony cirkonkristályokat vizsgáltak újra, amelyeket még 80 évvel ezelőtt hoztak a felszínre kutatófúrások segítségével. A minták két, egymástól mintegy 65 kilométerre fekvő lelőhelyről, Lincolnshire-ből és Norfolkból származnak. Maguk a kristályok a vulkán kitörése előtt, a mélyben kavargó magmában jöttek létre.

A cirkon nyomokban uránt tartalmaz, amely az idők során ólomizotópokká bomlik. E folyamatnak az elemzésével a kutatók pontosan meg tudták határozni a kristályok korát.

 Az eredmények alapján a minták szinte hajszálpontosan egyszerre, egyazon kitörés során képződtek mintegy 454,4 millió évvel ezelőtt.

A természeti katasztrófa nagyjából 200 millió évvel az első dinoszauruszok megjelenése előtt következett be.

A vulkáni hamu egészen Skandináviáig eljutott

A Kinnekulle-tefra nyomai Norvégiában, Svédországban, a balti térségben, sőt még Fehéroroszországban és Lengyelországban is megtalálhatók. Ez jól mutatja, hogy a mai Kelet-Anglia területén történt kitörés hamuja átsodródott az akkori Angliát és Skandináviát elválasztó Tornquist-tenger felett, majd végül a tengerfenékre ülepedett.

A szakemberek becslései szerint a sokezer hidrogénbomba erejével felérő robbanás során több száz, vagy akár 1000 köbkilométernyi földkéreg is a sztratoszférába juthatott. A geofizikai adatok alapján a szupervulkán egy jóval nagyobb kalderarendszer része lehetett, amelyet a kutatók Wash magmás komplexumnak neveztek el. 

Szerencsére aggodalomra semmi ok: ez az ősi tűzhányó ma már teljesen inaktív, nem tudna újra kitörni.