Zenélő állatok

Az állatok által kibocsátott hangokat vizsgáló tudósok úgy vélik, hogy számos élőlény - például az ember, a madarak és a bálnák - veleszületett zenei tudással rendelkezik.

Az elmúlt fél évszázadban egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a természet zenéje iránt: Judy Collins például bálnákkal énekelt együtt, az olyan CD-ket pedig, mint például "Az esőerdő hangjai", pillanatok alatt elkapkodták a boltokból.

Felmerül a kérdés: valóban zenének lehet nevezni ezeket a dallamokat? Egy nemrégiben megjelent Science-cikk írói szerint a bálnák és a madarak "dalai" ténylegesen zenék, sőt a dallamok részei lehetnek egyfajta "univerzális zenének", ami sok élőlénynek - beleértve az embert is - adhat ösztönös zenei elképzeléseket.

Jelle Atema, a Bostoni Egyetem biológiaprofesszora a történelem előtti ember alkotta kezdetleges furulyákat vizsgálta. "Ezek a hangszerek - melyeket csontból készítettek körülbelül 57 000 ezer évvel ezelőtt - igazolják, hogy milyen fontos volt a zene már barlanglakó őseinknek is. A furulyák sokkal kifinomultabbak, mint a vadászathoz használt eszközök" - magyarázza Atema.

Nem kérdéses, hogy a természet képes létrehozni művészien kellemes hangokat. Mozart például újraírta zongoraversenyének utolsó tételét G-dúrban azért, hogy az egyezzen seregélyének hangnemével. A természet zenéjével foglalkozó kutatók szerint a madárdal már azelőtt is zene volt, hogy Mozart megkomponálta volna. "Azonban a zene definícióját alaposabban meg kell vizsgálni, mielőtt ezt a kifejezést különböző hangok esetén használnánk" - véli Ron Hoy, a Cornell Egyetem viselkedéstudomány- és neurobiológia-professzora.

Bár John Cage zeneszerző 4'33" című, 4 perc 33 másodpercig tartó csöndjét is zenének nevezzük, Hoy véleménye szerint minden dallamról és hangsorról az ember dönti el, hogy az zene-e vagy sem. "Zenének szigorúan ember alkotta hangsorokat tartunk, bár más dallamokban is örömét leli az ember, s így azt is zenének nevezi. A 60-as években hippik egész generációja fordította figyelmét a bálnák 'zenéjének' hallgatására" - fűzi hozzá a kutató. "Az emberi fül számára ugyanis ez nagyszerű."

A kérdés csak az: szándékosan alakítanak ki az állatok ilyen - művészileg is kellemes hangzású - dallamokat?

Atema szerint ezt a lehetőséget komolyabban érdemes lenne megfontolni. Véleménye szerint őseink sok időt szántak hangszereik és zenéjük kidolgozására, s az állatok is "dolgoznak" zenei "művükön". Ennek bizonyítására a tudós a bálnák példáját hozta fel, amelyek sok energiát fektetnek be hangkibocsátásukkor. Hoy viszont azt is hozzáteszi, hogy számos tudós véleménye szerint az állatok által kiadott zenei hangok pusztán meghatározott biológiai funkciókkal bírnak.

"Úgy gondolom, teljesen nyitott kérdés, hogy az állatok úgy élik-e meg a zenét, mint ahogy mi" - mondja Hoy. Mivel az állatok kognitív képességeit még nem ismerjük teljesen, zenei "műveiket" csak emberi füllel és érzelmekkel értékelhetjük.

Az állatok zenéjével foglalkozó kutatók úgy gondolják, hogy néhány faj által kiadott hang nemcsak kellemes, de ugyanolyan zenei elvek alapján van megkomponálva, mint az embereké. A bálnák olyan zenei elemeket - például a hasonló ritmust és dalszerkezetet - használnak fel, amelyek az ember alkotta zenében is megfigyelhetők. "Ezek mind azt bizonyítják, hogy a tengeri emlősök megrögzött zeneszerzők."

A Science-cikk írói szerint a madárdalok is ritmusformákat követnek, és a madarak az emberi zenéhez hasonló hangnemben dalolnak. A madarak nemcsak hogy énekhangokat adnak ki, de hangsúlyoznak is, továbbá "ütőhangszerekkel" egészítik ki dalaikat.

Ezeket a hasonlóságokat, továbbá a cro-magnoni és a Neander-völgyi ember furulyáját vizsgálva a Science-cikk írói arra a következtetésre jutottak, hogy létezhet egy olyan "univerzális zene", amely egyesíti az összes zeneszerzőt, legyen szó emberről vagy éppen állatokról.

Vas Ottó