Áttörés a leszokásban

Amerikai kutatók azt remélik, hogy a jövő gyógyszereinek köszönhetően sokkal könnyebb lesz leszokni a dohányzásról. Mivel azonban a gyógyszerek minden dohányosra másként hatnak, először e különbség genetikai alapjait kell azonosítani.

Pennsylvaniai kutatók szerint már a nem túl távoli jövőben sikerülhet azonosítani azokat a dohányosokat, akik gyógyszerek segítségével a többieknél sokkal könnyebben leszokhatnak a dohányzásról.

A kérdés vizsgálatát eddig nehezítette, hogy a gyógyszerek minden dohányosnak más-más mértékben nyújthatnak segítséget.

Ha sikerül genetikai magyarázatot találni erre a jelenségre, a jövőben sokkal hatékonyabb gyógyszereket lehet bevetni a nikotin elleni küzdelemben.

Életbe vágó kérdések

Az Amerikai Rákkutató Társaság San Franciscó-i konferenciáján Caryn Lerman ismertette első eredményeit, amelyek akár arra is magyarázatot nyújthatnak, miért oly nehéz bizonyos embereknek megszabadulni a cigarettától.

A kutatónő - A University of Pennsylvania rákkutató központjának vezetője - azt vizsgálta, milyen hatással van a bupropion nevű antidepresszáns a leszokni igyekvő dohányosok szervezetére.

Úgy véli, eredményei segítségével megmutatható, hogy mely dohányosok esetében járhat a gyógyszeres kezelés nagyobb eredménnyel.

Gének és csoportok

A kutatók 426 rendszeres dohányost (napi adag: legalább fél doboz) vizsgáltak meg, akiket két csoportra osztottak.

Az egyik csoport tagjainak egy bupropion elnevezésű erős dopamin-gátló hatású antidepresszáns készítményt adtak, míg a kontrollcsoport semmiféle gyógyszert nem fogyasztott.

Korábbi kutatások elárulták, hogy az agyi nikotin-anyagcserében jelentős szerepet játszanak a citokróm p450 enzimcsaládba tartozó enzimek. A "CYP család" enzimei a sejtek belső membránrendszerében termelődnek, és a szervezet méregtelenítésében játszanak kitüntetett szerepet.

Mintegy 60 alapformát, és több száz genetikai változatot ismerünk, ami azt jelenti, hogy nem rendelkezünk ugyanolyan enzimállománnyal, azaz más-más mértékben vagyunk fogékonyak a szervezetbe kerülő különböző méreganyagokkal szemben.

A mutáció hatásai

Lerman a vizsgálat során a kontrollcsoportban és a gyógyszerkezelt csoportban egyaránt kétféle személyeket hasonlított össze. A két csoport tagjainak sejtjeiben található citokróm-enzimek CYP2B6 nevű génje - az ember törzsfejlődése során bekövetkezett mutáció következtében - eltér egymástól.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy milyen hatással van a gyógyszer az egyik, illetve másik génváltozattal rendelkező személyek esetében.

(A nikotinfüggőségben egyébként a CYP2A6 elnevezésű gén poliformizmusa is szerepet játszik, de míg ennek hatása főleg a májban érzékelhető, a CYP2B6 géné az agyban jelentkezik.)

A kontrollcsoporton belül az ilyen mutációval rendelkező személyek 26 százalékkal kisebb arányban voltak képesek leszokni a dohányzásról, mint azok, akik nem rendelkeztek a genetikai sajátossággal.

A bupropionnal kezelt csoport esetében úgy tűnt, a gyógyszer csökkenti a mutáció hatását, amennyiben enyhíti a cigaretta iránti égető vágyakozást. Ez a hatás elsősorban a nők esetében volt érzékelhető. (A vizsgált személyek 59 százaléka nő volt - a kutatók egyelőre nem találtak magyarázatot erre a nemek közti különbségre.)

"A farmakogenetika jelentős eredményeket érhet el a dohányzás feladásának kutatásában, mert amennyire sikerül azonosítani azokat a genetikai tényezőket, amelyek hatással lehetnek a páciens szervezete által a kezelés során tanúsított reakciókra, olyan mértékben személyre tudjuk szabni a leszokási programokat, nagyságrendekkel növelve hatákonyságukat" - közölte Lerman.

Lerman megjegyezte, hogy bár a dopamin és a szerotonin jelentős szerepet játszanak a függőségi hajlam növelésében általában, számára mégis gyümölcsözőbbnek tűnik azokra a génekre koncentrálni, amelyek éppen a nikotin-anyagcserében játszanak kiemelt szerepet.

Lerman figyelmeztetett, hogy a vizsgálatok még korai szakaszukban vannak, és nem kívánt részletesebben nyilatkozni az eredmények publikálása előtt. Rámutatott a kutatás eddigi korlátaira, többek közt a család-alapú elemzések hiányára, az etnikai tényezők alacsony ismertségére, és a megfelelő kezelési dózis pontos megállapításához szükséges további vizsgálatokra.

"Bizonyos, hogy a dohányzás feladása összetett jelenség, amelyben számos genetikai és környezeti tényező is szerepet játszik" - nyilatkozta a kutatónő. "Kiterjedtebb klinikai vizsgálatsort kell lefolytatnunk, bár a kutatás mai fokán elmondható, hogy fontos első lépéseket sikerült megtennünk a leszokás genetikáját illetően.

Amennyiben eddigi eredményeink megerősítést nyernek, akkor forradalmi áttörés várható a gyógyszeres kezelés áttörő sikerében.

Korábban:

A nikotinfüggőség agyi áramkörei