A Down szindróma legkorábbi jelei

Tudósok úgy vélik, hogy egy XVI. század elejei festményen ábrázolt néhány alakon első ízben sikerült felfedezniük a Down szindróma jeleit.

Egy ismeretlen festő 1515-ből származó "A gyermek Jézus imádása" elnevezésű festményén egy angyalon és feltehetően egy pásztoron is felismerhetők a Down szindróma ismérvei. Az örökletes betegség első leírása 1866-ból maradt ránk John Langdon Down-tól.

"Amennyiben diagnózisunk helytálló, úgy ez azt jelenti, hogy a Down szindróma nem a modern kor betegsége" - állítják a tudósok. Feltételezésük alátámasztására különféle testi jellegzetességekre hivatkoznak az angyal és a pásztor alakján - az arc formájára, az orr és a száj alakjára, továbbá a kezek rövid ujjaira.

A tudósok felismerésükben annak bizonyítékát látják, hogy azokban az időkben a Down szindrómával rendelkező emberek beintegrálódtak a társadalomba. A festmény a New York-i Metropolitan Múzeumban látható.

Down szindrómával születik minden 700-ik, illetve ezredik gyermek. A Down-kór értelmi fogyatékossággal és jellegzetes külsővel járó súlyos fejlődési rendellenesség. Oka a 21. kromoszómapár triszómiája (vagyis a sejtekben egy számfeletti kromoszóma található). Negyven év felett szülő nők gyermekeinél az átlagosnál jóval gyakoribb.