Nőtt a csernobili férgek szexuális aktivitása

A csernobili katasztrófa hatására egyes féregfajok visszatértek az ivaros szaporodáshoz.

Ukrán tudósok szerint a férgek valószínűleg azért változtattak szexuális szokásaikon, hogy növeljék utódaik túlélési esélyeit. Az eset látványosan példát nyújt arra, milyen változatos és komoly hatást gyakorolhat a nukleáris sugárzás az élővilágra.

Bár rengeteg bizonyítékunk van arra, hogy az ionizáló sugárzás komoly befolyást gyakorol az emberre, eddig jóval kevesebb figyelmet fortdítottak arra, milyen hatással bír a természetre. Az elmúlt időszakban a sugárbiztonsági határértékeket megállapító Nemzetközi Sugárzásvédelmi Bizottság (ICRP) nem határozott meg a természetre vonatkozó egészségügyi határértékeket, abból a feltevésből kiindulva, hogy ha az elfogadott értékek az emberi egészséget képesek megvédeni, akkor megóvják az állatokat és a növényeket is.

Az utolsó néhány évben azonban az ICRP elvetette ezt a feltételezést, és vizsgálatot kezdeményezett arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a legjobban oltalmazni a "nem emberi" fajokat. Számos kutató figyelme ezért ismét az 1986 áprilisában bekövetkezett csernobili katasztrófa felé fordul, hogy újravizsgálják a baleset környzetre gyakorolt hatásait.

Sugárzás és a szex

Gennagyij Polikarpov és Viktoria Cicugina, a szevasztopoli Déltengeri Biológiai Intézet munkatársai vízi üledékekben élő férgek szaporodási szokásait tanulmányozták. Ezek az állatok alapvető szerepet játszanak a vízi ökoszisztémák zavartalan működésében.

A vizsgálatok során három faj csernobili egyedeinek és egy, a balesettől mintegy 20 kilométerre fekvő tóban élő fajtársaik viselkedését hasonlították össze.

A tavak hőmérséklete és vegyi összetétele hasonló volt, de a Csernobil közelében fekvő tóban élő férgek kb. 20-szor annyi sugárzást kaptak, mint pár órányi járásra élő rokonaik. A kutatók jelentékeny különbségekre figyeltek fel az állatok szexuális szokásaiban.

Két faj ivartalan szaporodásról ivarosra váltott. A Nais pardalis szexuális partnereket kereső példányainak aránya normális körülmények között öt százalék volt, ám 22 százalékra nőtt a csernobili tóban. A Nais pseudobtusa esetében pedig ugyanez az arány 10 százalékról 23-ra emelkedett.

Polikarpov szerint a giliszták azért váltottak át az ivaros szaporodásra, hogy ellensúlyozni tudják a sugárzás károsító hatásait. Az ivaros szaporodás során ugyanis felfrissül a genetikai anyag, így a sugárzás miatt károsodott gének nem feltétlenül adódnak tovább a következő nemzedékbe. Az ivaros szaporodás tehát lehetőséget teremt olyan gének átörökítésére, amelyek jobb védelmet nyújtanak a sugárzásból eredő betegségek kiküszöbölésére.