Meteoritzápor Chicago külvárosában

A lakott területre hulló példányokra lecsaptak a kincsvadászok, és megelőzték a kutatókat.

Március 26-án, az éjszakai órákban több száz meteorit záporozott Chicago külvárosára (Park Forest és Olympia Fields területén), alig 50 kilométerre a belvárostól.

A nagyobb darabok lyukakat ütöttek a háztetőkön, vagy behorpasztották az útjukba kerülő autókat. Az egyik lakóházban nem csak a tetőt ütötte át a hívatlan égi vendég, hanem egy másik lyukat is vágott a konyha aljzatába, és végül a pincében kötött ki a 2,7 kg súlyú, 15 cm átmérőjű darab.

A chicagói Field Museum kutatói természetesen rögtön a helyszínre siettek, amikor másnap reggel meghallották a rádióban, hogy a helybéliek számos meteoritot leadtak bizonyíték gyanánt a rendőrségen. A rendőrök 15-20 meteoritot őriztek, amelyek nagyon megörvendeztették az amerikai kutatókat. Nem csoda, hiszen ilyen friss anyagot - ami alig néhány órával korábban érkezett meg a Földre - még sosem láthattak. Ez volt az első eset, hogy egy meteoritzápor ilyen sűrűn lakott területen landolt; kész csoda, hogy nem sérült meg senki.

A kutatók mellett persze a meteoritgyűjtők és az ásványkereskedők is ellepték a vidéket, és kitartóan alkudoztak a helyi lakosokkal, mintha csak egy szabadtéri vásárban lennének. A meteoritok nagy üzletnek bizonyultak. Hamarosan már az interneten kínálták őket eladásra: egy 145 grammos példányért például 5000 dollárt kért a szerencsés tulajdonos. Így aztán nem meglepő, hogy ezúttal adományok útján nem gyarapodott a múzeumi gyűjtemény. A kereskedőkkel versenyezve a múzeum 30 000 dollárt költött, összesen 2,7 kilogrammnyi meteoritot megvásárolva.

Becslések szerint minden évben 50-100 000 tonna kozmikus por és meteorit hull a Föld felszínére. Elég tekintélyes summát lehetne tehát keresni, ha a szemfüles gyűjtők megtalálnák a 4,5 milliárd éves vándorokat. Ezek azonban többnyire kis méretűek, és ráadásul az esetek többségében nem lakott területeken esnek le.

A kutatók már el is kezdték a chicagói meteoritok vizsgálatát. Ostya vékonyságú szeleteket vágtak a kőzetekből, majd mikroszondával elemezték a mintákat. A kőzet egyes részei olvadás nyomait mutatják, ami arra utal, hogy a vizsgált példány korábban más meteoritokkal is összeütközhetett. Összetételüket tekintve a leggyakoribb, ún. kondritos meteoritok közé tartoznak.

Dulai Alfréd