Mélytengeri csillagváros ejtette ámulatba a kutatókat

Vágólapra másolva!
Több tízmillió kígyókarú tengeri csillag élőhelyét fedezték fel egy Új-Zéland partjaitól délre fekvő mélytengeri hegységben. A végeláthatatlan "csillagváros" egy különleges tengeráramlatot kihasználva virágzik. Az áramlat folyamatosan szállítja ide az élelmet, és a területet elkerülik a ragadozók.
Vágólapra másolva!

A kígyókarúak (Ophiuroidea) osztályába tartozó állatokat az új-zélandi partoktól délre 1400 kilométer hosszan az Antarktisz felé húzódó Macquarie-hátság területén, ennek is a tengerfenéktől számított 750 méter magas csúcsán fedezte fel egy nemzetközi kutatócsoport, amely e viszonylag ismeretlen táj geológiai és biológiai vizsgálatát végezte.

A Macquarie-hátság egy több mint 12 millió éve kialakult vulkáni hegyvonulat, egyike a világ mintegy százezernyi, legalább 1 kilométerrel az aljzat fölé emelkedő tenger alatti hegységének. Az óceáni hegységek csúcsain eddig főként szivacsok és korallok közösségeit írták le, az új-zélandi Nemzeti Víz- és Légkörkutató Intézet (National Institute of Water and Atmospheric Research, NIWA) munkatársai által bevetett robot-tengeralattjáró felvételein azonban a hegyvonulat fennsíkszerű tetején előtűnik a mintegy 100 négyzetkilométeres területen elterülő csillagváros.

Forrás: NIWA

A földtörténeti ordovícium időszak korai szakaszában - mintegy 500 millió éve - kifejlődött, nagyjából 300 millió éve változatlan felépítésű kígyókarú tengeri csillagok néhány centiméter átmérőjű tüskésbőrűek. Planktonból álló táplálékukat öt darab öt centiméteres karjuk integető mozdulataival terelik maguk felé. A tengeri csillagoktól eltérően nem rendelkeznek olyan hengeres támasztékkal, amely az aljzathoz rögzítené őket, és eddig inkább a hegyvonulatok oldalain találták meg kolóniáikat.


Nézzen körül a csillagvárosban a NIWA filmfelvételein!

A Macquarie-hátság csúcsain valószínűleg azért alakulhatott ki ekkora populáció, mert a területen áthalad a világ legnagyobb tengeráramlása, az Antarktisz körüli hidegáramlat, és elkerülik a csillagokra veszélyes halak, ragadozók - magyarázza Tim O'Hara tengerbiológus. Az Antarktisz körüli tengeráramlatban az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceán vize keveredik, benne parányi tengeri élőlények milliárdjai utaznak. A ragadozók hiánya mellett a most felfedezett élőhely másik előnye, hogy az óránkénti 4 kilométeres sebességgel mozgó vízáramban a tengeri csillagok könnyedén foghatnak maguknak táplálékot.

Forrás: NIWA

A mélytengeri hegyvonulatok rendkívüli biodiverzitást (biológiai sokféleséget) mutatnak, gyakran egyedi fajoknak szolgálnak élőhelyül, és sokszor fontos pihenő állomások a vándorló állatok számára.

Forrás: Museum of Victoria

A 19 tagú kutatócsoport ez év áprilisában egy hónapon át kutatott a térségben. Az expedíció része a Census of Antarctic Marine Life nevet viselő átfogó fajszámlálási programnak, amely során 23 állam kutatócsoportjai térképezik fel az Antarktisz vizeinek ma még sok meglepetést tartogató élővilágát, s amelynek eredményeképp már számos eddig soha nem látott élőlényt gyűjtöttek be.

Forrás: NIWA