Az észak-atlanti cápák negyedét fenyegeti a kihalás

Az Atlanti-óceán északkeleti részén élő cápák és ráják több mint negyede a kihalás szélére került - figyelmeztetnek tengerbiológusok.

A helyzet ebben a régióban sokkal rosszabb, mint a bolygón átlagosan: globálisan a cápák és ráják 18 százaléka veszélyeztetett. Az arány ráadásul ennél a 26 százaléknál is rosszabb lehet, mivel az Atlanti-óceán északkeleti részén élő fajok több mint negyedéről nem áll rendelkezésre elegendő adat - mutatott rá a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) felmérése, amely a területen élő cápa- és rájafajok, valamint a szintén a porcoshalak osztályába tartozó tengerimacska-alakúak számát vizsgálta.

A legnagyobb veszélyben a 1,5-3 méteres heringcápa (Lamma nasus), a sima rája (Dipturus batis), a tüskéscápa (Squalus acanthias) vannak, illetve olyan mélytengeri cápafajok, mint például a közönséges tüskéscápa (Centrophorus granulosus), amelyet a kozmetikai iparban felhasznált, belőle készült olaj miatt halásznak.

"A fent említett cápa-, rája- és egyéb fajokat a legnagyobb mértékben az Atlanti-óceán északkeleti részén a húsukért folyó túlhalászat, illetve a halászhálók okozta akaratlan pusztítás sújtja. Ezek az állatok nem képesek lépést tartani a halászattal, mivel életciklusuk viszonylag lassú: későn válnak ivaréretté, és egyszerre csak kevés utódot hoznak a világra - nyilatkozta Claudine Gibson, a kutatás vezetője.

Kék cápák egy spanyol hangárban

Az IUCN a Shark Alliance környezetvédő szervezettel együtt arra szólítja fel az európai országok vezetőit, hogy tegyenek lépéseket a cápák és ráják védelmében. A régióban jelenleg egyedül az Egyesült Királyság és Svédország rendelkezik egyes cápa- és rájafajokra nézve az egész országra kiterjedő védelemmel.

Az IUCN egy korábbi jelentésében arra hívta föl a figyelmet, hogy az óceánokon nagy távolságokat bejáró cápafajok több mint fele a kipusztulás szélére került.