Salonga-kalandok: "Leléptek a kis mocskok"

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Salonga Nemzeti Park, Afrika legnagyobb nemzeti parkja különleges titkot rejt. A Földön egyedülállóan itt élnek a csimpánzok mellett legközelebbi rokonaink, a bonobók. Jane Goodall munkásságának köszönhetően a csimpánzok életét, viselkedését, szokásait jól ismeri a tudomány, azonban a bonobókat vagy más néven törpecsimpánzokat alig néhány kutatócsoport tanulmányozza, köztük a németországi székhelyű Max Planck Intézet munkatársai. Hozzájuk csatlakozott dr. Csatádi Katalin etológus, s az ő személyes hangú beszámolóin keresztül mi is megismerhetjük a kongói kutatótábor mindennapjait.

OKTÓBER 9.

VIHAR

Nem sok minden történik, mert még mindig nincsenek meg a bonobók. Andrew nehezen viseli (ezért aztán én is őt...), hogy itt kell ülnie a táborban, úgyhogy ma kiment egész napra keresni őket. Vitt magával kaját, és nem jött vissza ebédre, maradt hallgatózni. Még nem írt sms-t, úgyhogy nem tudjuk, megvannak-e, majd kiderül, ha visszajött. Kint van Isaac és Djaman is keresni őket, talán meglesznek.

Tegnap voltam Djamannal felszalagozni Meike3-at. Egy kicsit még rosszabb volt, mint Meike 4. Sajnos csak 2000 méterig jutottunk, utána vissza kellett jönnünk, mert Djamannak pihennie kell a délutáni munka előtt. Azért sajnálom, hogy nem végeztünk, mert így újra vissza kell mennie valakinek (khm ...) , mert Meike 4-ből ítélve Meike3 kb. 3 km hosszú. De mindenképp szerettem volna, hogy Djaman tudjon pihenni, mielőtt kimegy bonobóra vadászni. Végül aztán nem ment ki sem ő, sem más. Az történt ugyanis, hogy valamikor délután kettő körül a legragyogóbb napsütésben elkezdett sötétedni az ég alja, aztán fújni a szél, és végül olyan vihar kerekedett, hogy ma reggelig el sem állt. Úgyhogy itt ültünk a tető alatt, amúgy jó volt, kártyáztunk meg dumáltunk. Tegnapelőtt délután Delphine-nel kibontottuk a kis gombócot... (Unicum) Szerencsére hoztam magammal 7 decit, persze kizárólag orvosi céllal. Nagyon jól esett!

Ma megint sütöttünk kenyeret, most én gyúrtam a tésztát! Azért az én feladatom volt, mert egy szakács sincs most itt, aki ismerné a kenyértészta receptjét (Innosent hazament tegnap). Ez az új srác sem rossz, Sampaónak hívják (Sa'mpa'jonak kell ejteni), és tegnap estére sütött valami banáncsipszet vagy mit nekünk. Majdnem olyan volt, mint a sült krumpli, ezt a nem édes banánt a helyiek makembának nevezik, angolul plantain. Otthon még nem találkoztam vele, de ha Angliában van, akkor biztos nálunk is kapható valahol. Tálaltunk valami ezer éves kecsöpöt az egyik hordó legalján, azzal ettük, és nagyon finom volt.

Ma reggel arra ébredtem, amint Andrew azt mondja, a világrádió attól hangos, hogy Izland csődbe ment. Mi van? Egy egész ország? Ráadásul egy gazdag ország? Elég ijesztő!

Most megyek, mert sürgősen meg kell néznem a lyukat... Brrrrrrrrrrrrr és brrrrrrrrrrrr :)

OKTÓBER 5.

"LELÉPTEK A KIS MOCSKOK"

Tegnap megint kimentem reggel bonobózni, de nem tartott sokáig, mert kb. 1 óra elteltével bevittek minket egy olyan mocsárba, hogy nem bírtuk követni őket, úgyhogy leléptek a kis mocskok. Akkor még maradtunk és barangoltunk délig, hátha meghalljuk őket. A bonobók rendkívül hangosak, ők az egyik leghangosabb emlősfaj (bár a csimpánzok még náluk is hangosabbak), és ráadásul rendkívül magas frekvencián sikítoznak, (úgyhogy az állatkerti ápolók időnként fülvédővel dolgoznak), de nem hallottuk őket, ezért hazajöttünk. Nekem a lábam totál kész van, csak vánszorogtam. A legjobb cipőm lett a legrosszabb, ugyanis összement azután a néhány mocsárjárás után. Nesze neked Merrell ... Szerencsére három pár túracipőt hoztam, így nincs nagy gond, de mégiscsak bosszant a dolog egy kicsit.

Tegnap egy csomót kártyáztunk, kb. 2-6-ig, meg aztán még vacsora után is egy fél órát. Általában römizünk, nagyon szeretjük.

Végül a bonobómunkások sem találtak meg a bonobókat, úgyhogy nem nagyon csinálunk ma semmit, illetve mostam. Bár elég felhős az ég, de remélem, hogy estére megszáradnak a bugyijaim - az egyetlen dolog ugyanis, amit a helyiek nem mosnak, az a női fehérnemű, úgyhogy a lányoknak azt maguknak kell mosni. A sátramban kezd disznóólszag lenni, pedig tényleg mindent megteszek ez ellen. Hetente kétszer legalább kirakom a hálózsákom meg a lepedőmet a napra, ma ki is mostam a lepedőt, remélem, hogy ez segít egy kicsit a dolgon. Isaac nagyon büdi, ezen is egy csomót vihogunk. Ő semmijét nem szellőzteti ki, meg mosakodni is azóta mosakszik rendesen, mióta Delphine ráordított. A beceneve ezért lett Douche ((Delphine-től kapta, Dusi-nak kell ejteni, zuhany franciául). Persze nem elviselhetetlenül büdös, inkább csak az állandó pára miatti szaga van.

A rovarcsípéseim kezdenek javulni, úgy tűnik, idővel tényleg kevésbé reagál a bőröm. Még mindig ugyanúgy csípnek a kis rohadékok (azt hiszem, megtaláltam, hogy mi csíp a legtöbbet), de már nem nőnek akkorára a csípések.

Forrás: [origo]

A Salonga-kalandok folytatódik

A következő bejegyzésben: Bonobókölykök, érik a kerítés ...

A napló folytatását naponta közöljük, a következő és a korábbi bejegyzéseket itt olvashatja.